Weöres Sándor idézetek
A magány: nagy társaság; az elhagyottsághoz legalább kettő kell. [Részletek]
- Weöres SándorA múlt a jelen alakja; a jövő a jelen illata. [Részletek]
- Weöres SándorA nő: tetőtől talpig élet. A férfi: nagyképű kisértet. A nőé: mind, mely élő és halott, úgy, amint két-kézzel megfoghatod; a férfié: minderről egy csomó kétes bölcsesség, nagy... [Részletek]
- Weöres SándorA szabály semmit sem ér, ha elhatározás-szerűen viseled, ha komoran és konokul csörömpöl rajtad; a szabály akkor jó, ha érzéseidbe ivódik és finoman, hajlékonyan támogat. [Részletek]
- Weöres SándorA szeretet fő-ellensége nem a gyűlölet, hanem az érzelgős jóságoskodás; a hazafiságé nem a haza megtagadása, hanem a méltóságteljes piócaság és handabandázó honmentés; a szerelmi... [Részletek]
- Weöres SándorA szivárványhíd az egyetlen, ahol angyalok és ördögök úgy járnak-kelnek, hogy alig lehet szétismerni őket. [Részletek]
- Weöres SándorA teljes lét: élet-nélküli. A teljes öröklét: idő-nélküli. A teljes működés: változás-nélküli. A teljes hatalom: erő-nélküli. A teljes tudás: adat-nélküli. A teljes... [Részletek]
- Weöres SándorAki még nem kíváncsi: tudatlan, Aki már nem kíváncsi: bölcs. [Részletek]
- Weöres SándorAki tegnap voltál: ma már nem te vagy. Aki holnap léssz: ma még nem te vagy. [Részletek]
- Weöres SándorAkin egyénisége uralkodik: ha előrejut, pöffeszkedővé, ha lemarad, ronggyá válik. S aki egyéniségén uralkodik: valójában nem érinti a szerencse és a balsors. [Részletek]
- Weöres SándorAmíg sorvadsz a vágytól: nem lesz tiéd a rózsa. Végy példát a rigóról, vígan lármáz a lomb közt: "Dalommal költekeztem, harmattal részegedtem, jóllaktam hűs fügével: tudnál-e nem... [Részletek]
- Weöres SándorAz egyetlen igazi tanulás: a lényünkben szunnyadó tudásnak tevékennyé ébresztése. [Részletek]
- Weöres SándorAz életet ne úgy tartsd távol magadtól, hogy elbújsz előle, mert észrevétlenül utánad kúszik, vagy váratlanul összeroppantja rejtekhelyedet. [Részletek]
- Weöres SándorAz ember akkor lesz ember, ha átvilágítja mélyéig önmagát, s a benső világosságból környezetére sugarat bocsát. [Részletek]
- Weöres Sándor