Ákos idézetek

Szemed íriszén magunkat látom, Fénylő tükör a döbbenet. Sok életet meguntam már, De most örülök neki, hogy itt lehetek. Túl a bűnön, a megbánáson, Hitem tüzéhez ülök közel,... [Részletek]

Szemed tüzénél megvakulok, de lassan újra feljön a nap... Nélküled semmi vagyok. [Részletek]

Szerelmem vagy, Neked én adok nevet, És az a varázslat köröttünk lebeg. Bánatot, sebet, mindent levedlek, Ha megölsz is érte, Én akkor is szeretlek. [Részletek]

Szerelmes az elmúlásba Minden a világon, Engem csak te menthetsz meg. [Részletek]

Szeress, reszkess, keress új reményt, bújj el, hallgass, lásd meg újra a fényt! Veszíts, válassz, minden út egy helyre visz, vakulj, égj el, valaki csak benned hisz. [Részletek]

Szeretőd és társad más nem is lehet, Csak az, aki ismer, és mégis szeretne hozzád érni, Akit nem kell kétszer kérni, hogy segítsen élni. [Részletek]

Taszít téged, ha tiszta a kép, Dühít téged minden ami ép, Talán mert soha nem lesz a tiéd, Talán mert nincsen elrontva még. [Részletek]

Te vagy, akitől megtudom: A csodára nekem is lett jogom. Köszönlek. Várlak. Ez mind Te vagy: Anya és angyal. Csak el ne hagyj. [Részletek]

Tengermoraj dúdolja álmodat, Hogy szerelmet vártál, halálosat, Hogy voltál tettes is, és néha áldozat, S hogy ember nem lehet magányosabb. [Részletek]

Tested menedék, De hogy oltalmazz, nem elég. A selyem és a méz, Vagy ha a kéz ölelni kész. Vágyad hatalom, De legyél a vigaszom, Jutalmad vagyonom, Rész helyett egész. [Részletek]

Tudom, hogy mindenhová hordasz magaddal. Én csak írom, de te magad vagy a dallam, Ami mindkettőnkben lüktet. [Részletek]

Tudom, hogy vár még rám, A Holdnak tán a túloldalán, Ő az, aki beszél bennem Érthetetlen angyalnyelven. [Részletek]

Utolsót lobban a nyár, Aztán kialszik végképp, Arcodon most fakó a bánat, Akár egy régi térkép. [Részletek]

Van aki őriz, De nincs, aki ért, Van olyan, aki megölel, De nincsen, aki félt, Már nem is tudod, hogy szenvedsz, Hitted, hogy szebb lesz, Praktikus, logikus, Mégis tragikomikus Rosszul megírt,... [Részletek]