Albert Camus idézetek

Kérdés: mit tegyünk, hogy ne veszítsük el az időnket? Felelet: éljük át egész terjedelmében. [Részletek]

Legtöbbször azokhoz fordulunk vallomásainkkal, akik hasonlatosak hozzánk, és osztoznak hibáinkban. [Részletek]

Mások felett élni - ez az egyetlen módja annak, hogy minél többen lássanak és tiszteljenek bennünket. [Részletek]

Még a magányban is az önteltség a legfontosabb. [Részletek]

Mert ami az utazás értékét adja, a félelem... Távol hozzátartozóinktól, távol nyelvünktől, elvesztve minden támaszunkat, megfosztva minden álarcunktól..., teljesen saját magunk... [Részletek]

Mindenki ártatlannak tartja magát még akkor is, ha ehhez az egész emberiséget vagy a mennyek birodalmát kell vádolnia. [Részletek]

Mindennemű szabadság végén ott van mindjárt az ítélet. [Részletek]

Mindig jön egy pillanat, mikor már elege van az embernek a bezártságból, a munkából, a bátor helytállásból, és egy nő arcát vágyik látni, egy szeretettől átforrósodott szívet... [Részletek]

Most már tudom, hogy az ember nagy tettekre képes. De ha nem képes egy nagy érzelemre, akkor nem érdekel engem. [Részletek]

Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok! [Részletek]

Ne menj előttem, mert én nem tudlak mindig követni. Ne kövess engem, mert nem tudlak mindig vezetni. Ballagj csak mellettem és legyél a barátom. [Részletek]

Nem is lehetünk meggyőződve senkinek az ártatlanságáról, viszont biztosak lehetünk minden ember bűnösségében. Minden ember tanúskodik minden más ember bűnéről. [Részletek]

Nincs olyan egészséges ember, aki ne kívánta volna valaha szerettei halálát. [Részletek]

Nincs sors, amelyen a megvetés ne tudna felülkerekedni. [Részletek]