Anatole France idézetek

Gyönyöreinket gazdagítva tökéletesítettük a fájdalmainkat. [Részletek]

Ha csakis a rossz létezne, nem látnád, mint ahogy az éjszakának sem volna neve, ha sohasem kelne fel a nap. [Részletek]

Ha élünk, akkor vágyunk. És aszerint ítéljük az életet jónak vagy rossznak, hogy vágyunkat édesnek vagy keserűnek hisszük. [Részletek]

Ha igaz az, hogy a vágy mindent megszépít, amit elérni törekszik, akkor az ismeretlen utáni vágy megszépíti az egész világmindenséget. [Részletek]

Ha ötven millióan hisznek is valami ostobaságban, attól az még ostobaság. [Részletek]

Ha virágos az út, ne kérdezd, hová visz! [Részletek]

Hiszen orvos vagyok. És hazugságokat árulok. Megnyugtatom, vigasztalom az embereket. Lehet őket vigasztalni és megnyugtatni hazugság nélkül? (...) Csakis a nők és az orvosok tudják, mily... [Részletek]

Hogy vágyunk valakire, azt egy édes és félelmetes erő okozza, amely hatalmasabb a szépségnél. Ráakadunk egy asszonyra, ezer meg ezer között, s mihelyt a miénk lett, nem bírjuk többé... [Részletek]

Jobb, ha olyan ostobák vagyunk, mint a többiek, mintsem hogy olyan okosak legyünk, mint senki más. [Részletek]

Jobb megérteni egy keveset, mint félreérteni sokat. [Részletek]

Könnyebb nagy boldogságot ígérni, mint valóra váltani ezt az ígéretet. [Részletek]

Látni, hallani, érezni: vajon nem azt jelenti-e, hogy elhasználunk önnönmagunkból, és meghalunk már egy kicsit? S mi az, hogy élni, ahogy élünk ezen a földön, ha nem halódni... [Részletek]

Legyünk könyvkedvelők, és olvassuk könyveinket; de ne fogadjuk el őket bárkitől; legyünk kényesek és válogatósak. [Részletek]

Megmaradt bennem a vidámság mohó szükséglete, amit az élet nem tud többé kielégíteni. [Részletek]