Antalfy István idézet

Üzennék. Pár szót. Hiszen jön az ősz és a tavasznak fénye veszve van már. Üzennék. Pár szót. Hogy mit , nem tudom. De jön az ősz... és eszembe jutottál. [Részletek]

Emlékszel? május volt, kéklett a tó, mosoly volt minden, mint szemedben, azóta ősz lett. A tópart ködös, azóta én is komor, néma lettem. [Részletek]

Szerte zúzott történelem. Korcs ivadék. Lejárt idők. Lidércfény világítja még Az elhagyatott temetőt. [Részletek]

Kinőtt remény, kopott fohász, koponyacsont vitrin alatt, tágult tüdő, vad pokoljárás, egyetlen végső pillanat, talán az a ledőlt torony, talán a vonuló vihar... vagyok a rögök útja... [Részletek]

Magasból nézve mosolyogni való minden szívfájdalom, bizony sokszor még a magunké is. [Részletek]

Ha szeretsz: annyi, aminél több nem kívánható! Átutazóban a földön többre ne vágyakozz! ... [Részletek]

Két értelmes ember viszonyában az a természetes, ha mindenről, amiről másképpen gondolkoznak, vitatkozva próbálnak közös véleményt kialakítani. [Részletek]

Az élet olyan tragikus, az egyik nap még itt van az ember, másnap meg szintén. [Részletek]

Mit ér a napvilág, Ha szemünk a jelenbe néz, S ködön át csak a múltba lát? [Részletek]

A szent szellő mindenkit megérinthet: szép rezgések mindenki lelkében keletkeznek, de nem mindenki tudja vászonra, kőre, papirosra marandósítani. Csak a művész! A művész, az igazi... [Részletek]

Csak a szabad ember vitázhat, alkudozhat. A bebörtönzött ember nem köt alkut azzal, aki tömlöcbe vetette. [Részletek]