Antalfy István idézetek

Emlékszel? május volt, kéklett a tó, mosoly volt minden, mint szemedben, azóta ősz lett. A tópart ködös, azóta én is komor, néma lettem. [Részletek]

Kinőtt remény, kopott fohász, koponyacsont vitrin alatt, tágult tüdő, vad pokoljárás, egyetlen végső pillanat, talán az a ledőlt torony, talán a vonuló vihar... vagyok a rögök útja... [Részletek]

Szerte zúzott történelem. Korcs ivadék. Lejárt idők. Lidércfény világítja még Az elhagyatott temetőt. [Részletek]

Üzennék. Pár szót. Hiszen jön az ősz és a tavasznak fénye veszve van már. Üzennék. Pár szót. Hogy mit , nem tudom. De jön az ősz... és eszembe jutottál. [Részletek]

Valahol olvastam egy verset nem kért többet: egyetlen percet. Talán négy sor volt, talán hat sor, aztán elolvastam még sokszor. Ez a sor volt nekem a legszebb: "Közel hajolni a szívedhez..." [Részletek]