Böszörményi Gyula idézetek

- Hát hová lettek ebből az országból a normális emberek? - Diliházba csukatták magukat, hogy legyen egy kis nyugalmuk. [Részletek]

A fény mellé kell az árnyék, különben az általános ragyogás mindenkit megvakít. A jó mellett szükség van a rosszra, mert nélküle a "jóság" megszűnik létezni, hisz nincs semmi,... [Részletek]

A következő pillanatban meg úgy érezte, hogy kifut a lábából az erő, meg kell kapaszkodnia a pad támlájában, és sok-sok levegőre is szüksége volna. Pedig semmi más nem történt, csak... [Részletek]

A méz tömény napsugár, sűrű cukor, kacagó szeretet. [Részletek]

A valóságot, ami körülvette, legtöbbször nem sikerült szeretnie. Az emberek általában durvák, közönségesek és hangosak voltak. [Részletek]

Aki létezik, annak útja is van. Én pedig egyelőre nagyon is létezem, csak... Csak épp eltévedtem. [Részletek]

Apró, látszólag jelentéktelen részletekből áll össze végül az igazság. [Részletek]

Apróságokon múlhat, hogy mit hoz a jövő. [Részletek]

Az élet egy bonyolult valami, ezt már rég megtanultam. [Részletek]

Az ember hiába igyekszik rátalálni a pillanatra, amikor a katasztrófák sora kezdetét vette, rá kell döbbennie: mindennek van valami előzménye. [Részletek]

Csak akkor merengj a múlton, ha tökéletes biztonságban tudhatod magad. [Részletek]

Csak az fontos igazán, amit álmainkban mondunk, mert csak álmainkban merünk teljesen őszinték lenni. [Részletek]

Csupán az tekinthető szerencsétlennek, akit végképp elhagyott a remény. [Részletek]

Ebben az országban kétféle ember él. Vannak az idióták, meg még idiótábbak. [Részletek]