Caramel idézetek

A pillanat, ami sokat ér, némán múlik el. Egy ölelés épp elég, ha búcsúzni kell! [Részletek]

A szerelem az egyetlen lélekdonor. [Részletek]

Az élet nem egy mese, nem egy romantikus költemény! Van, akinek szép és van, akinek kőkemény! [Részletek]

Az ember csak egyet akar, az álmaihoz felnőni, Mire felnő, az álmokat lassan elfelejti. [Részletek]

Az idő telhetetlen, van, hogy mindent elrabol. [Részletek]

Cipelem a sorsomat, de néha nem bírom el, Keresem a lelkemet, de van, hogy nem felel, Van, amikor ringat lágyan, és van, hogy elsodor. [Részletek]

Csalódtam sokszor már, és sok mindent bánok, a mélyből én inkább a magasba vágyom. Hiába mondanád, hogy nem hiszel bennem, én akkor is tudom majd, hogy mit kell tennem. [Részletek]

Csoda veled minden, csoda veled minden perc. Kínoz a hiányod, amikor nem rám figyelsz. Öleléseinkben is túl nagy a távolság, lelkedet a lelkemmel szorosan átfognám. [Részletek]

Egyedül, távol a világtól, a fűben fekszem, semmi gondom, csak hiányzol minden percben. [Részletek]

Gyermekként álmodtam, és azt hittem, úgy lesz, hittem az életben, és nem fájt a szívem. Tudtam, hogy én váltom meg majd a világot, láttam a jövőmet, és semmi sem bántott. [Részletek]

Két karod ad szárnyakat nekem, Te hittél bennem, mikor nem hitt senki sem, És ha gyönge volt a szél, te magasra emeltél, Csak én tudom, hogy mennyire szerettél. [Részletek]

Ki nyitott szemmel és vaksötétben él Ki a múltban jár és a mában lenni fél Annyira szeretett, hogy minden érzést otthagyott Nem tud már miből adni, talán végleg elfogyott. [Részletek]

Kidobtam a félelmet és elindultam tovább. Akartam az életemmel tenni egy nagy csodát. [Részletek]

Láttam nevetést szörnyű helyeken, égi jelenést szétlőtt tereken, mennyi zokogást, féltve ölelést, ott voltunk, te meg én. [Részletek]