Carlos Ruiz Zafón idézet

Az emlékek olykor pusztítóbbak, mint a puskagolyó. [Részletek]

Megcsókoltam a homlokát, mintha abban reménykednék, hogy lesimíthatom a ráncokat, amelyek egyre jobban eltávolították tőlem, a szűkös otthonunktól, s a közös emlékeinktől; mintha... [Részletek]

Véletlen az, amikor egy-egy ponton felfeslik a sors szövete. [Részletek]

Néha, nehéz körülmények között, összetévesztheti az ember az együttérzést a szerelemmel. [Részletek]

Ahhoz, hogy bármit elérj az életben, először becsvágy kell, aztán tehetség, aztán ismeret, és végül egy jó alkalom. [Részletek]

Amikor a világ szörnyetegnek fest le valakit, az vagy valóságos szent, vagy elhallgatják a mese másik felét. [Részletek]

A sors megtanított rá, hogy sosem szabad feladni a reményt, ám túlzott mértékben hinni sem ajánlatos benne. A remény olykor kegyetlenül hiú és vak. [Részletek]

Számomra úgy tűnik, hogy az árulók legalább hoztak egy döntést. De a gyávák? Ők csak ott ültek a körmüket rágva, de nem tesznek semmit, mert félnek bármit is cselekedni. Ez sokkal... [Részletek]

Ha a szegények szenvedését nem a természet törvényei okozzák, hanem a mi intézményeink, nagy a mi bűnünk. [Részletek]

Örülök, hogy vannak olyan dolgok, amiket nem tudtok, és ki sem tudtok találni, olyan fura dolgok, amik, már amennyire ezt tudhatom, csakis velem történtek meg az egész világtörténelemben. [Részletek]

Kellő idő alatt még a közönséges erőfeszítés is hozhat különleges eredményt. [Részletek]

A kedvenc könyveimet újra és újra elolvastam, néha csukott szemmel beszívtam ismerős illatukat. Elég volt ez az illat, a könyvek lapjainak érintése, hogy boldognak érezzem magam. [Részletek]

Rájöttem, hogy önmagamnak értékes vagyok. Nem azért, mert mások is ezt gondolják, és nem is azért, mert az emberek kiállnak mellettem. Ezt én magam értem el, nagyon sok erőfeszítés... [Részletek]

Minél hosszabb az életed, annál többször követed el azt a bűnt, amit az élet rövidségére hivatkozva megbocsáthatónak tartasz. [Részletek]