Carlos Ruiz Zafón idézetek

- Az ember néha hamarabb kiönti a szívét egy idegennek, mint azoknak, akiket ismer. Miért van ez így? - Talán azért, mert az idegen olyannak lát bennünket, mint amilyenek vagyunk, s nem... [Részletek]

- Na és maga, hogy áll a nőkkel, Daniel? - Igazság szerint nem tudok róluk túl sokat. - Tudni senki sem tud róluk sokat, még Freud sem, sőt, talán még ők maguk sem, de nem is kell. Olyan... [Részletek]

A félelem a józan ész jele. Csak a kötözni való bolond nem fél semmitől. [Részletek]

A férfi olyan hamar felmelegszik, mint a villanykörte: egy pillanat alatt tűzbe jön, s ugyanilyen hamar ki is hűl. Ellenben a nő - s ez tudományosan bizonyított tény - úgy melegszik fel,... [Részletek]

A gyerekkor egyik csapdája, hogy azt is érezzük, amit nem értünk, s mire értelmünk megemészti a történteket, addigra a szívünk már mély sebeket hordoz. [Részletek]

A gyermeki lelkesedés olyan ingatag, akár a hűtlen szerető. [Részletek]

A háborúnak nincs emlékezete, mivel senkinek sincs bátorsága ahhoz, hogy megértse, mi is történt valójában; aztán egyszer csak nem marad szemtanú, aki elmesélhetné; eljön a pillanat,... [Részletek]

A hozzátartozóink koporsójánál hajlamosak vagyunk csak a jóra emlékezni, és nem nézni mást, mint amit a lelkünk látni enged. [Részletek]

A katonaság, a házasság, az egyház és a pénzvilág: az Apokalipszis négy lovasa. [Részletek]

A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz. [Részletek]

A könyvekben, amelyek közt nevelkedtem, láthatatlan, titkos barátokra leltem; s bár lapjaik rég elporladtak már, az illatukat azóta is őrzi kezem. [Részletek]

A nőkbe vetett hit nem azt jelenti, hogy mindent el kell nekik hinni, amit mondanak. [Részletek]

A remények, akár szépek voltak, akár nem, ritkán váltak valóra az én világomban. [Részletek]

A sors megtanított rá, hogy sosem szabad feladni a reményt, ám túlzott mértékben hinni sem ajánlatos benne. A remény olykor kegyetlenül hiú és vak. [Részletek]