Kategóriák

Carlos Ruiz Zafón idézetek

Az embert semmi nem jellemzi olyan jól, mint az a könyv, amely legelőször rabul ejti a lelkét. [Részletek]

- Carlos Ruiz Zafón

Az emlékek olykor pusztítóbbak, mint a puskagolyó. [Részletek]

- Carlos Ruiz Zafón

Az idő minden sebet meggyógyít, csak épp igazságot nem szolgáltat. [Részletek]

- Carlos Ruiz Zafón

Az igazmondást kevés dolog indokolja, a hazugságnak viszont végtelen sok oka lehet. [Részletek]

- Carlos Ruiz Zafón

Az irigység a középszerűek vallása. Megnyugtatja őket, csillapítja mardosó nyugtalanságukat, és végső soron szétrohasztja a lelküket, mert addig igazolják vele a kapzsiságukat és... [Részletek]

- Carlos Ruiz Zafón

Azok a szavak, amelyekkel gyermekkorunkban - gonoszságból vagy tudatlanságból - megmérgezik a szívünket, beleivódnak az emlékezetünkbe, és előbb vagy utóbb felemésztik a lelkünket. [Részletek]

- Carlos Ruiz Zafón

Ebben a nyamvadt világban semmi se ér egy hajítófát sem, ha nem oszthatjuk meg valakivel. [Részletek]

- Carlos Ruiz Zafón

Egy nő csalhatatlan ösztöne azonnal megérzi, ha egy férfi halálos szerelemre lobban iránta, különösen akkor, ha a kérdéses férfi még csak egy málészájú kiskamasz. [Részletek]

- Carlos Ruiz Zafón

Ezt a világot nem az atombomba fogja elpusztítani, akármit is írnak az újságok, hanem a nevetségesség, a banalitás, és az a megátalkodott szokás, hogy mindenből viccet csinálunk,... [Részletek]

- Carlos Ruiz Zafón

Furcsa, milyen könnyen mondunk ítéletet egy másik ember fölött, mindaddig, amíg nem hiányzik. Amíg el nem ragadja tőlünk a sors. És azért veszítjük el, mert soha nem is tartozott... [Részletek]

- Carlos Ruiz Zafón

Író ember nem felejti el, mikor kapott először fizetséget vagy dicséretet egy történetért. Sosem felejti el, mikor érezte először a hiúság édes mérgét a vérében, és hitte el, hogy... [Részletek]

- Carlos Ruiz Zafón

Lelke van itt minden könyvnek, minden kötetnek, amit látsz. Ott él bennük az írójuk lelke, és mindenkié, aki valaha is olvasta, élt, vagy álmodott velük. [Részletek]

- Carlos Ruiz Zafón

Megcsókoltam a homlokát, mintha abban reménykednék, hogy lesimíthatom a ráncokat, amelyek egyre jobban eltávolították tőlem, a szűkös otthonunktól, s a közös emlékeinktől; mintha... [Részletek]

- Carlos Ruiz Zafón

Mi emberek, hajlamosak vagyunk rá, hogy bármit előbb elhiggyünk, mint a valóságot. [Részletek]

- Carlos Ruiz Zafón
1 2 3 4 5