Carlos Ruiz Zafón idézet

Furcsa, milyen könnyen mondunk ítéletet egy másik ember fölött, mindaddig, amíg nem hiányzik. Amíg el nem ragadja tőlünk a sors. És azért veszítjük el, mert soha nem is tartozott... [Részletek]

Az idő minden sebet meggyógyít, csak épp igazságot nem szolgáltat. [Részletek]

Párizs a világ egyetlen olyan városa, ahol az éhenhalás még mindig művészetnek számít. [Részletek]

Amilyen ősi, oly biztos e tapasztalat: mondd meg, mivel dicsekszel, s én megmondom, mi hiányzik leginkább belőled. [Részletek]

A tehetség olyan, mint sportolónál az erő. Sokféle adottsága lehet az embernek, mégsem lesz senkiből világbajnok pusztán azért, mert magasnak, erősnek, gyorsnak született. A munka teszi... [Részletek]

A remények, akár szépek voltak, akár nem, ritkán váltak valóra az én világomban. [Részletek]

Lelke van itt minden könyvnek, minden kötetnek, amit látsz. Ott él bennük az írójuk lelke, és mindenkié, aki valaha is olvasta, élt, vagy álmodott velük. [Részletek]

Amikor az érettségi után azt mondták: "Valósítsd meg az álmaidat", említette azt is valaki, hogy előbb fel kell ébredni? [Részletek]

A szerelem olyan, mint a láz: megszületik és elmúlik anélkül, hogy abba akaratunk beleavatkoznék. [Részletek]

Olyanok vagyunk egymásnak, mint a cigi: részegen elszívsz egy szálat, mert azt hiszed, belefér, és hipp-hopp, heti egy karton elfogy. [Részletek]

Tudni az igazságot nem ugyanaz, mint tapasztalni az igazságot. [Részletek]

Ne beszéljünk addig nagy felfedezésekről vagy haladásról, míg a világon egyetlen boldogtalan kisgyerek is létezik. [Részletek]

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom. Ostoba vagyok - foglalkozz velem. Hiányod átjár, mint huzat a házon. [Részletek]

Vannak emberek, akikkel szemben mindig adósok maradunk, kedvesem. Tán ennek az illetők maguk az okai. Minthogy nem értenek hozzá, hogy ők is elfogadjanak valamit. [Részletek]