Cassandra Clare idézetek

Néha (...) olyan gyorsan megváltozik az életünk, hogy a szívünk meg az agyunk nem tudja követni a történéseket. [Részletek]

Nem baj, ha olyasvalakit szeret az ember, aki nem szereti viszont, de csak akkor, ha az illető rászolgál a szeretetre. Ha kiérdemli azt. [Részletek]

Nem menthetsz meg másokat, amíg nem mented meg saját magadat. [Részletek]

Nem mindig fáklyásmenet felvállalni azt, akit szeretünk. [Részletek]

Nem tetszel nekem. (...) Tudom, hogy mindenki más odavan érted, de én nem. Talán azért, mert olyan keményen hajtasz rá, hogy az emberek szeressenek. [Részletek]

Nem tudom, ki vagyok (...). Amikor azt látom, hogy a te szemedben ki vagyok, akkor megpróbálok az az ember lenni, mert te hiszel abban az emberben, és azt hiszem, a hit elég hozzá, hogy azzá... [Részletek]

Nem vagyok férfi. Nincsen meg bennem a férfiak büszkesége, nem tudsz rávenni, hogy szemtől szemben megküzdjek veled. Ez teljes mértékben a ti nemetek gyengesége. Én nő vagyok. Bármilyen... [Részletek]

Pénzzel, kábítószerrel meg álmokkal nem lehet megszabadulni a fájdalomtól. [Részletek]

Rémes érzés, ha valaki elég idős már, hogy mindent tudni akarjon, közben mégis olyan fiatal, hogy folyton elzavarják. [Részletek]

Sajnos soha senkit nem gyűlölünk annyira, mint azt, akit valaha szerettünk. [Részletek]

Senki nem érti, amit érzel, csak én, és senki nem érti, amit érzek, csak te. Nem lenne jobb, ha együtt éreznénk? [Részletek]

Senki sem különálló sziget. Minden cselekedeted érint másokat is, ez mégsem jut eszedbe sosem. Úgy viselkedsz, mintha valami Will-szigeten élnél, ahol mindegy, mit teszel, nincsen... [Részletek]

Sokszor a zagyvaságokban is rengeteg az értelem, ha az ember tudja, hol keresse benne. [Részletek]

Talán a hétköznapok is olyanok (...), mint a látás vagy a csend - az ember észre sem veszi, milyen értékesek, míg egy napon el nem veszti őket. [Részletek]