Cassandra Clare idézetek

Látom, ahogy ránézel. (...) És nem kaphatod meg. Talán csak annyi az egész, hogy eddig sosem tudtad meg, milyen akarni valamit, ami nem lehet a tiéd. [Részletek]

Lehet, hogy a szelídek öröklik a földet, de jelenleg az öntelteké. [Részletek]

Meg kellett próbálnom. És megpróbáltam. (...) De istenemre mondom, nem akarok senki mást, csak téged. Nem is akarok mást akarni, csak téged. [Részletek]

Megvigasztalni valakit, ha veszteség érte, (...) az elkötelezettséget jelent. Törődést. Azt, hogy az ember enyhíteni akarja a másik fájdalmát, közben pedig hálát ad Istennek, hogy nem... [Részletek]

Miért beszélek neked az érzéseimről, amikor te sosem mondasz nekem semmit? Olyan, mintha a falba verném a fejem, kivéve, hogy ha a falba verném a fejem, azt legalább abba tudnám hagyni. [Részletek]

Mindannyian őrizgetünk titkokat, mert nem akarjuk bántani azokat, akik szeretnek bennünket. [Részletek]

Minden mítosz igaz. [Részletek]

Minden találkozás búcsúzáshoz vezet, és ez így lesz, amíg világ a világ. Minden találkozásban benne van az elválás szomorúsága, mint ahogy minden búcsúban benne van egy kevés a... [Részletek]

Mindenkinek döntéseket kell hoznia, és senkinek nincs joga hozzá, hogy ezeket a döntéseket kivegye a kezünkből. Még szeretetből sem. [Részletek]

Mindig nekem volt inkább szükségem rád, mint neked rám. [Részletek]

Mindig úgy gondoltam, hogy az ember sosem tévedhet el igazán, ha tudja, mi van a szívében. Most mégis attól félek, hogy eltévedek, ha nem tudom meg, mi van a tiédben. [Részletek]

Mindig úgy volt, hogy akartam egy lányt, aztán megismertem, és akkor már nem akartam többé, de veled csak egyre erősebb és erősebb lett az érzés. [Részletek]

Ne viselkedj úgy, mintha soha semmi nem bántana. Olyan, mintha egyáltalán nem éreznél semmit. [Részletek]

Néha... nehéz megismerni a világot a maga igaz valójában. Nehéz látni a valóságot. (...) A legtöbb embernek sosem sikerül. Talán el sem viselnék. [Részletek]