Charlotte Brontë idézet

Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj. [Részletek]

Az őszinteség sohasem nevetséges, mindig tiszteletreméltó. [Részletek]

A tiszta lélek, a szerénység, a helyes elvek sosem kísérői a szépségnek. [Részletek]

Régi igazság, hogy a barátok elhagyják azt, akit a szerencse elhagy. [Részletek]

Ebben a pillanatban villant belém, mit érezhetnek a testvérek egymás iránt. Életüktől elválaszthatatlan ez az érzés, semmilyen érzelmi megrázkódtatás nem tudja gyökerestül... [Részletek]

Magához hasonló nővel soha nem találkoztam, Jane. Maga a kedvemet keresi, mégis uralkodik rajtam: amikor úgy látszik, szelíden meghajlik akaratom előtt, tulajdonképpen fölém kerekedik.... [Részletek]

Az én szerelmem nem a szépségből született. Ilyesmihez nekem semmi közöm nincs, hogy is keveredhetnék ilyesmibe. Csakhogy egy másféle szerelem, mely bátortalanul, hosszú ismeretség... [Részletek]

Feltámad sok már feledett szó, és feledésbe hull sok most kedvelt, ha netán így dönt a gyakorlat. [Részletek]

Van gondolat, ami lehúz, és gondolat, ami felemel. [Részletek]

Minél alacsonyabb valakinek az önértékelése, annál jobban vonzódik azokhoz, aki szeretik őt. Minél magasabb az önértékelése, annál inkább szabad abban, hogy kivel létesít és tart... [Részletek]

A vallásra, mint nélkülözhetetlen támaszra főként azoknak van szüksége, (...) akiknek a személyisége képtelen önmaga támasza lenni. [Részletek]

Szeretem a földet, amelyre lép, a levegőt, amelyet beszív, és mindent, amihez hozzáér, mindent, amit mond. Szeretem minden pillantását, minden mozdulatát, szeretem őt teljesen és egészen. [Részletek]

Minden hiba hihetetlenül ostobának tűnik, ha más követi el. [Részletek]

Jó dolog lemásolni, amit az ember lát, de sokkal jobb megjeleníteni azt, amit már nem lát, csak az emlékezetében. Ebben az átformálódásban együttműködik a képzelet és az emlékezet.... [Részletek]