Charlotte Brontë idézet

Tudok egyedül élni, ha kell. De nem az a kérdés, hogyan kell egyedül élni, hanem az, hogyan kell egyedül meghalni. [Részletek]

Nem vagyok keleti kényúr, nekem a fehér nyak, kármin ajak és orca, hajcsigák és -fürtök ékessége nem kell a szellem prométheuszi tüze nélkül, mert csak az a kevés fogna világítani... [Részletek]

Gyöngeségre és oktalanságra vall, ha valaki azt mondja, hogy nem tudja elviselni, amit a sors reá mér. [Részletek]

Az érzelem, amelyet a józan ész nem fegyelmez, bizony híg ital, az ész viszont érzelem nélkül olyan keserű és kemény falat, hogy alig lehet lenyelni. [Részletek]

A hiba beismerése már nagy lépés a javulás útján. [Részletek]

A saját utamat kell járnom halálom órájáig, ugyanis mások elgondolásait nem érthetem, nem követhetem és nem válthatom valóra, csak a magamét. [Részletek]

A képzelettől veszem kölcsön, amit a valóság nem ad meg nekem. [Részletek]

Minden ember sírva születik, de nem minden ember zúgolódik. Sokan állandóan panaszkodnak és csalódottan halnak meg. Ezek az emberek elrágcsálják a keserű tablettát, pedig ha egy-két... [Részletek]

Csak kevesen vagyunk azok, aminek látszunk. [Részletek]

Az első gondolatom mindig te vagy - és ez mindig is így volt. Előfordul, hogy csak fekszem és nézlek, ahogy a hajad szétterül a párnádon, egyik karod takarja az arcodat, a mellkasod pedig... [Részletek]

A szépség: talány. [Részletek]

Minden probléma, amelyet valakinek sikerült megoldani, már megoldása pillanatában újabb problémákat szül. [Részletek]

Több az esély a sikerre, ha az ember nem annyira a saját erejére, inkább a mások hibáira épít, tartalékolja a saját energiáit, és kihasználja az ellenfele gyengéit. [Részletek]

Ha én keresztet vetnék, ezt mondanám: a természetnek, a művészetnek, a tudománynak nevében. [Részletek]