Cserna-Szabó András idézetek

A szerelem bizony nem fog megijedni egy kis ordibálástól meg ajtón-ablakon való kihajítástól. Mert a szerelem nem dülöngélő-danolászó-pohártörő vendég, akit csak úgy fitty-fütty... [Részletek]

A szerelem csakis egyedül élhető át, a magány odújában. (...) A szabadság és a szerelem önmagukban léteznek csak, s hogy rájuk találjunk, el kell rejtőznünk a napvilág elől valami... [Részletek]

A természetben minden hasonlít valami másikra, (...) az irodalom ezért lehetséges. [Részletek]

A végletes jó és a végletes rossz érzések (...) szinte törvényszerűen hozzák felszínre a lélek legmélyéről a múlt elsüllyedt és elfelejtett hajóroncsait. Jót, rosszat egyaránt.... [Részletek]

A vers azért sokkal jobb, mint a próza (...), mert versíráskor a sorokat nem kell végigírni. A próza rabszolgameló. Női dolog. Öregasszonyos. Az öregasszony és az író nem sokban... [Részletek]

A világ legnagyobb csodája a derű, és ennél csak az a nagyobb csoda, hogy a derű a melankóliából él. [Részletek]

Aki éhezett már életében, az nem szégyelli az evést. [Részletek]

Aki magasan ül, annak a szédítő mélység könnyen elveheti a józan eszét. [Részletek]

Aki nem ismeri a múltját, annak nincs jelene. Jelen nélkül pedig nincs jövő. [Részletek]

Aki szambázik, az nem ér rá a halállal törődni. (...) Foglald el magad, végső esetben a munka is megteszi... Aki ugyanis csinál valamit, elfoglalja magát, annak nincs ideje a halállal... [Részletek]

Aki valaha is, akár csak néhány napig részt vett ebben az életnek nevezett hajcihőben, az tudja jól, hogy a balsorsnak végtelen számú maszkja van. Leggyakrabban nőnek öltözik, meg véres... [Részletek]

Ami a tehetségemet illeti: rég nem táplálok illúziókat. Elmúltam már ötven, s jól tudom, hármas fölé író vagyok. Na jó, tudok alanyt és állítmányt egyeztetni, olykor találok... [Részletek]

Amikor ezt kimondjuk: "volt már rosszabb", akkor rendszerint visszatér a Legrosszabb. [Részletek]

Annak, aki halott, ugyan milyen örömöt nyújtana pár percre átugrani a túlsó oldalra? [Részletek]