Federico García Lorca idézetek

A bánatom sírnám el - csak tenéked, hogy te szeress, hogy te is sírj miattam egy fülemülefüttyös alkonyatban tőrrel, csókokkal - csak hogy veled éljek. [Részletek]

Az igazi fájdalom, a dolgokat ébren tartó, picinyke, soha nem szünő égett seb fénye idegen csillagrendszerek ártatlan szemeiben. [Részletek]

Azt hiszed, az idő gyógyít, a fal megvéd? Tévedsz, tévedsz. Ha valami a bensőnk közepébe fészkelte magát, semmi ki nem tépheti. [Részletek]

Ha az emberek sok-sok évig élnek együtt, eljön az idő, amikor a legapróbb dolgok miatt is fölindulnak és összezördülnek, hogy életet és vágyat öntsenek valamibe, ami már... [Részletek]

Ha nem szeretsz is: szeretlek, tudod, szemed mély bánatáért, akár a pacsirta a kelő napot, csupán a harmatáért. [Részletek]

Jöjj már! Hogy ölelésünk egybegyúrja csók tépte szánkat, szétmart lelkünk vágyát, s az idő itt leljen ránk szertezúzva. [Részletek]

Legkorábbi emlékeim a földhöz és a mezei munkához kötődnek. A vidéki tájban a szegénység sugallatát láttam, és én minden másnál jobban szeretem a szegénységet, - nem a szennyes... [Részletek]