Federico García Lorca idézet

Ha nem szeretsz is: szeretlek, tudod, szemed mély bánatáért, akár a pacsirta a kelő napot, csupán a harmatáért. [Részletek]

Jöjj már! Hogy ölelésünk egybegyúrja csók tépte szánkat, szétmart lelkünk vágyát, s az idő itt leljen ránk szertezúzva. [Részletek]

Legkorábbi emlékeim a földhöz és a mezei munkához kötődnek. A vidéki tájban a szegénység sugallatát láttam, és én minden másnál jobban szeretem a szegénységet, - nem a szennyes... [Részletek]

Az igazi fájdalom, a dolgokat ébren tartó, picinyke, soha nem szünő égett seb fénye idegen csillagrendszerek ártatlan szemeiben. [Részletek]

A bánatom sírnám el - csak tenéked, hogy te szeress, hogy te is sírj miattam egy fülemülefüttyös alkonyatban tőrrel, csókokkal - csak hogy veled éljek. [Részletek]

Ha az emberek sok-sok évig élnek együtt, eljön az idő, amikor a legapróbb dolgok miatt is fölindulnak és összezördülnek, hogy életet és vágyat öntsenek valamibe, ami már... [Részletek]

A pénz nem él, de mi emberek úgy teszünk, mintha élne. Mintha egy biológiai lény lenne, amely növekszik, fejlődési ütemet diktál, parancsol. És mi, az emberek, miközben ezt a... [Részletek]

Egyszerű matematika: az emberek vagy segítenek, vagy hátráltatnak. [Részletek]

Mindenki a maga módján álmodja meg az életét. [Részletek]

Lehullott a szememről a hályog, és tisztultabb szemszögből látom azt a pokolfajzatot, amelynek neve: Asszony! Ó, nők! Asszonyi állatok! (...) Csak azt csodálom, hogy még nem hoztak... [Részletek]

A műalkotás egy szép rezgésnek a megörökítése. Egy lelki mámor feledhetetlenné tevése. [Részletek]

A szerelem a létezés bora. [Részletek]

A feje tetejére állt minden. A rossz a jó helyére telepedett, mi pedig megvakultunk, és már azt sem látjuk, mi a különbség a kettő között. [Részletek]