George Gordon Noel Byron idézet

Gyönyörű az úttalan rengeteg, ujjong lelkem a parton egyedül; egy társaság van, hol nem szenvedek: a mély tenger, hol az ár hegedül. Embert meg nem vetek, de a természethez vagyok hű. [Részletek]

A szörnyű az, hogy sem a nőkkel, sem őnélkülük nem élhetünk. [Részletek]

Körül vagyok véve lelkészekkel és metodistákkal, de mint látni fogod, nem árasztottak el mániájukkal. [Részletek]

El tudod-e fojtani szenvedélyed hangját, kedves? Minél terhesebb és súlyosabb felhők vonulnak az égen, annál vadabbul tör ki a zivatar. [Részletek]

Nem hiszek semelyik vallásban sem. Semmi közöm nem lesz az erkölcstelenségetekhez: elég nyomorultak vagyunk ebben az életben is, mindenféle más életen való abszurd spekuláció nélkül is. [Részletek]

A vallásról nem tudok semmit - legalábbis az előnyeiről. [Részletek]

Ahogy itt jár-kél, szép, miként A csillagtüzes éjszaka. Fénybe árnyat és árnyba fényt Szűr arca, szeme, mosolya; Oly szelíden ragyog felénk, Ahogy a vad nappal soha. [Részletek]

A legapróbb kövecske a cipődben több bajt okoz, mint a legnagyobb szikla az utadban. [Részletek]

Egyik pillanattal sem lehet teljesen azonosulni, mert a jelen tetten érhetetlenül, de megállíthatatlanul tűnik át a múltba. [Részletek]

Az embert viszi a sors. [Részletek]

Néhány döntésben hallgathatsz a szívedre, máskor meg az eszedre; de ha kételkedsz, akkor az eszedre hallgass – ez fog életben tartani. [Részletek]

Mióta a matematikusok megtámadták a relativitás-elméletet, azóta én magam sem értem. [Részletek]

Az istenek a nőknek fegyverül adták a szépséget. [Részletek]

Mintha bekéredzkedett volna valami alaktalan, szürke vigasztalanság, valami, ami a bánatnál is szomorúbb - egy távoli, névtelen emlék, szélfújta, végtelen hullám, hogy visszakövetelje,... [Részletek]