Gerlóczy Márton idézetek

Ahogy idősebb lesz az ember, azok a képi és érzelmi elemek, melyeket kicsomagolni kíván, egyre tágabb értelmezést nyernek, a körülöttünk zajló élet látványa kiteljesedik, az okok... [Részletek]

Aki azzal foglalkozik, hogy jól érzi-e magát, hogy a körülmények összejátszanak-e végre ahhoz, hogy jól érezze magát, az, feltételezem, hogy ebben az erőlködésében, ebben a nagy... [Részletek]

Amit léleknek nevezünk, nem más, mint az emlékek érzékeink által minden pillanatban pergetett filmje. [Részletek]

Az alkoholisták azért isznak, mert nem bírják elviselni, ha a nap végén tisztán látják az életüket, a hibáikat, a gyengeségeiket. Mindazt, amit sehogy se képesek megoldani az... [Részletek]

Az élet ott kezdődhet, ahol a magány véget ér. [Részletek]

Az élet túl hosszú otthon, de túl rövid ahhoz, hogy az ember otthonra leljen máshol. [Részletek]

Az ember csakis otthon lehet biztonságban. Ezt gyermekkorom óta tudom. Akkor sem szerettem az emberek társaságát, és különösebben most sem kedvelem. Normális ember kizárólag a nők miatt... [Részletek]

Az ember viselkedését túlnyomó többségében tiltások vezérlik és formálják. Hol kevesebb, hol több szükséges belőlük. Hol belátják ezt, hol nem. [Részletek]

Az embernek semmi se jó. (...) Csak akkor érzi jól magát, ha nem érez semmit, mert túl sok mindent érez. (...) Csak akkor élvezheti ezeket az érzéseket, ha van helye és ideje feldolgozni,... [Részletek]

Az, hogy elmebetegek laknak a házamban, vagy elmebetegek házában lakom, csak nézőpont és lelkiállapot kérdése. [Részletek]

Azok beszélnek pozitív gondolkodásról, akik ebben találták meg az egyetlen pozitív gondolatot az életben. [Részletek]

Csak a nagyon szegények és a nagyon gazdagok hisznek a szerencsében. Mindketten tudják, hogy ennél több már biztosan nem jár nekik. [Részletek]

Csak olyasmire mondja az ember, hogy megbánta, aminek következményei befolyásolják az életét, vagy másokét, s ami lelkiismeret-furdalást hoz ki belőle. [Részletek]

Csupán azért engedem be a (...) bánatot, mert már annyira magányos vagyok, hogy egyedül őt találom érdekes beszélgetőtársnak. (...) Olyanok vagyunk, mint fenyőerdő közepén a fűzfa,... [Részletek]