Gerlóczy Márton idézetek

Egy lépést sem haladok előre. Állóvizet csepegtetek magam köré, és lubickolok ebben a szeszélyes tóban, amit énnek keresztelek. Minden ember a saját kis szaros érdekei szerint éli... [Részletek]

Elpusztulok sértődötten, úgy loccsanok szét részecskéimre, mint egy földre hulló könnycsepp. És mindez születés számomra, nem fájdalom. Nem félelem. Valami, amire megfelelő szót... [Részletek]

Én csak rosszat látok, mindenhol, mindenben csak a rosszat. Nem hiszek semmiben, rettegek, félek, és állandóan nyomaszt ez a stabilan instabil állapot. [Részletek]

Én megértem, hogy valaki keresi önmagát, és hogy ennek az egydimenziós álomnak megfeleljen, jelmezt ölt, no de miért mindenki ugyanazt? [Részletek]

Én nem hiszek a jelenben... Ebben a rohanásban értelmét vesztette a jelen fogalma. (...) Itt csakis jövő van, amitől rettegünk. Mire lecsap ránk, már a következő pillanat gondolatától... [Részletek]

Én nem leszek és soha nem is voltam depressziós attól, hogy szerencsétlenek közt élek. Nem lázadtam és nem bosszultam meg semmit, értelmetlen lett volna azt gondolnom, hogy én vagyok az,... [Részletek]

Ezt az emberhez szériatartozékként létrehozott élvezeti cikket, a melankóliát elviselhetetlennek tartom, amikor belebambulok a múltba, jelenbe, képtelen vagyok felismerni, hogy igenis szép... [Részletek]

Gyerekként az ember igazságtalanságnak tart mindent, ami szomorú. [Részletek]

Ha az ember idegennel találkozik, az első együtt eltöltött percek mindig bizakodásra adnak okot. Egy úton haladunk. Miénk ez az út. Óvjuk egymást. Aztán jön az első kereszteződés. És... [Részletek]

Ha az ember jó társaságban tanulhat, ahol a tisztelet tanárok és diákok között kölcsönös, úgy élvezheti munkáját. [Részletek]

Ha eloldjuk a köteleket, többé semmi sem köt majd a múlthoz, ami elől menekültünk. [Részletek]

Ha ideges természetű emberek unják egymást, abból csak baj sülhet ki. [Részletek]

Ha úgy élnék, hogy minden hibámat beismerem, energiám java részét az ebből érlelődő bűntudat emésztené fel. [Részletek]

Ha valaki nem találja fel magát egy városban, ha be van szarva, hogy mit ehet, és mit nem, mit ihat, és mit nem, az miért nem marad otthon? Én amikor félek, otthon maradok. [Részletek]