Gerlóczy Márton idézet

Csak olyasmire mondja az ember, hogy megbánta, aminek következményei befolyásolják az életét, vagy másokét, s ami lelkiismeret-furdalást hoz ki belőle. [Részletek]

Ha valaki nem találja fel magát egy városban, ha be van szarva, hogy mit ehet, és mit nem, mit ihat, és mit nem, az miért nem marad otthon? Én amikor félek, otthon maradok. [Részletek]

Az élet ott kezdődhet, ahol a magány véget ér. [Részletek]

Én megértem, hogy valaki keresi önmagát, és hogy ennek az egydimenziós álomnak megfeleljen, jelmezt ölt, no de miért mindenki ugyanazt? [Részletek]

Nem sajnálom már azokat, akik nem tudnak mit kezdeni az életükkel és a tehetségükkel, mert lényegében mindenki ilyen, és mindenkit nem sajnálhatok. [Részletek]

Örülök, hogy élek, és kész. Illetve nem érdekel, hogy nem örülök, hogy élek, de ez végeredményben ugyanaz. [Részletek]

A boldogtalanoknak létezik egy eldorádója, ahol boldogok, mert boldogtalanok lehetnek? [Részletek]

S nem fog borulni le rám senki se sírva, Ha majd távozom az örök-néma sírba. [Részletek]

Vajon ha én tűnnék el egyszer, azt észrevenné valaki? [Részletek]

Egy lakás értelme nem a bútorok, hanem az érzés, amely eltölti ott az embereket. [Részletek]

Ha valaki meghal, akit szerettünk, egy ideig még szomorúak lehetünk, ameddig csak szükséges, de nem tarthatod magadban a szeretetet, amit iránta éreztél (...), mert a szeretet nem ér... [Részletek]

A depresszió nem vezet sehova, csak kiszorítja a szuszt az emberből. [Részletek]

Csak azt lökhetik félre, aki magától amúgy is félrelépne. [Részletek]

A hírnév hűtlen barát. [Részletek]