Heinrich Heine idézetek

A Biblia mily csodás könyv! Olyan magas és széles, mint a világ, a teremtés szakadékaiban gyökerezik és az ég kék titkaiban tornyosodik. Napfelkelte és naplemente, ígéret és... [Részletek]

A Bibliát jogosan nevezik Szentírásnak is: aki elvesztette Istenét, ebben a könyvben ismét megtalálhatja. Aki pedig sosem ismerte meg Őt, azzal szembefúj az isteni szó lehelete. [Részletek]

A boldogság könnyelmű fruska, nem időz sokat egy helyen, hajad szemedből elsimítja, megcsókol, s tűnik hirtelen. [Részletek]

A sötét középkorban az embereknek érdemes volt a vallásra támaszkodniuk, miként egy koromfekete éjszaka is egy vak a legjobb vezető - ő jobban ismeri az utakat, mint az, aki átmenetileg... [Részletek]

A tapasztalat jó iskola, csak a tandíj magas. [Részletek]

Ahol a szavak elhagynak bennünket, ott kezdődik a zene. [Részletek]

Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is fognak. [Részletek]

Akárhogy is sír az ember, a végén csak kifújja az orrát. [Részletek]

Angyal azt mondja: égi öröm; ördög azt mondja: pokoli kín; ember azt mondja: szerelem. [Részletek]

Az asszonyoknak igenis van karakterük, sőt, minden nap másik. [Részletek]

Csak életerős ifjúság vív a szenvedéllyel tusát, hajsza az, esküvés, dübörgés, no meg a kölcsönös lelki gyötrés! [Részletek]

Ha azt kérdezné most tőlem valaki Mondjam meg, mit jelentesz nekem?! Egy pillanatra zavarba jönnék, S nem tudnék szólni hirtelen! [Részletek]

Hogy mit jelent a sorscsapás, azt minden ember tudja, de azt, hogy mi a szerelem, még senki sem derítette ki. [Részletek]

Isten majd megbocsát nekem, az a mestersége. [Részletek]