Ismerős Arcok idézetek

Mint a leszakított, haldokló virág, Mint az ötmillió magyar, akit nem hall a nagyvilág, Mint porba hullott mag, mi többé nem ered, Ha nem vigyázol ránk, olyanok leszünk mi is nélküled. [Részletek]

Mint a villám tépte, magányos fenyő, Mint a vizét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő, Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér, Otthont, házat, hazát, nyugalmat már többé nem... [Részletek]

Nézd meg egyszer egy székely ember arcát, mikor Vásárhelyt elhagyva hazafelé fordul! Nézd meg az arcát, mikor megpillantja a Hargitát! Aztán csendesedj el, és imádkozz, hogy legyen egy... [Részletek]

Próbáltam élni, ahogy apám tanított, Istennel szembenézve, s ha hátat fordított, Akkor is emberként, férfiként élni meg, Jóból ha kevés jutott, hát azt becsülni meg. [Részletek]

S bár ugyanaz ismétlődik száz meg száz éve régen, Mi ébresztő kiáltás helyett suttogunk csak a szélben. Megmondom én, hogyan lehet, hogy magyarként éljük a jövőt: Ameddig azok... [Részletek]

S ha már nincs fény az égen, Kihűlő véremre madarak szálljanak, S nekem nincs már mit kérnem, Csak még egyetlenegyszer hadd lássalak. [Részletek]

Sötét erdőn leszek kis ház, Mely meleg fénnyel hívogat, Érezd, hogy ha szólok hozzád, Minden szavam simogat. [Részletek]

Süket füllel szóra várok, Vak szememmel napfényt látok. Bánatvidék, merre jártam, Köd előttem, por utánam. [Részletek]

Veled zuhanok a végtelenbe, beleálmodlak az életembe, emlékedet a szellő hozza, bánatomat az eső mossa el. [Részletek]