Ismerős Arcok idézet

Itt magas a hegy, S ott túl mély a szakadék, S a kettő között Hasít szét engem az ék. [Részletek]

Fájni már nem fog, látom magamon, Ha megpróbál, hát nem hagyom. Csak a leszedett képek szürke nyomai Röhögnek rajtam a falakon. [Részletek]

Míg nem láttalak, nem fájt, hogy egyedül vagyok Most meg az lenne jó, ha árnyék lehetnék Úgy érzem, ha kell, hát meg is halok De teérted élni, azt még jobban szeretnék. [Részletek]

Lehetsz gazdag, lehetsz szegény Lényegtelen, hidd el nekem A hazád nélkül senki sem vagy Nincs már helyed, nincs életed, Jöttment lett a bélyeged. [Részletek]

Ablakok mögött, Zokogó esőben Elfolyó arcok lesnek rám [Részletek]

Csak úgy lesz egyben a test és a lélek, hogy törvénnyé válik, ami érték volt rég, hisz attól lesz örök és élő a nemzet, hogy magyar a kezdet és magyar a vég. [Részletek]

Mint a villám tépte, magányos fenyő, Mint a vizét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő, Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér, Otthont, házat, hazát, nyugalmat már többé nem... [Részletek]

Magasból nézve mosolyogni való minden szívfájdalom, bizony sokszor még a magunké is. [Részletek]

Ha szeretsz: annyi, aminél több nem kívánható! Átutazóban a földön többre ne vágyakozz! ... [Részletek]

Két értelmes ember viszonyában az a természetes, ha mindenről, amiről másképpen gondolkoznak, vitatkozva próbálnak közös véleményt kialakítani. [Részletek]

Az élet olyan tragikus, az egyik nap még itt van az ember, másnap meg szintén. [Részletek]

Mit ér a napvilág, Ha szemünk a jelenbe néz, S ködön át csak a múltba lát? [Részletek]

A szent szellő mindenkit megérinthet: szép rezgések mindenki lelkében keletkeznek, de nem mindenki tudja vászonra, kőre, papirosra marandósítani. Csak a művész! A művész, az igazi... [Részletek]

Csak a szabad ember vitázhat, alkudozhat. A bebörtönzött ember nem köt alkut azzal, aki tömlöcbe vetette. [Részletek]