Ismerős Arcok idézet

Itt magas a hegy, S ott túl mély a szakadék, S a kettő között Hasít szét engem az ék. [Részletek]

Fájni már nem fog, látom magamon, Ha megpróbál, hát nem hagyom. Csak a leszedett képek szürke nyomai Röhögnek rajtam a falakon. [Részletek]

Sötét erdőn leszek kis ház, Mely meleg fénnyel hívogat, Érezd, hogy ha szólok hozzád, Minden szavam simogat. [Részletek]

Lehetsz gazdag, lehetsz szegény Lényegtelen, hidd el nekem A hazád nélkül senki sem vagy Nincs már helyed, nincs életed, Jöttment lett a bélyeged. [Részletek]

Ablakok mögött, Zokogó esőben Elfolyó arcok lesnek rám [Részletek]

Csak úgy lesz egyben a test és a lélek, hogy törvénnyé válik, ami érték volt rég, hisz attól lesz örök és élő a nemzet, hogy magyar a kezdet és magyar a vég. [Részletek]

Mint a villám tépte, magányos fenyő, Mint a vizét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő, Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér, Otthont, házat, hazát, nyugalmat már többé nem... [Részletek]

Magasból nézve mosolyogni való minden szívfájdalom, bizony sokszor még a magunké is. [Részletek]

Ha szeretsz: annyi, aminél több nem kívánható! Átutazóban a földön többre ne vágyakozz! ... [Részletek]

Két értelmes ember viszonyában az a természetes, ha mindenről, amiről másképpen gondolkoznak, vitatkozva próbálnak közös véleményt kialakítani. [Részletek]

Az élet olyan tragikus, az egyik nap még itt van az ember, másnap meg szintén. [Részletek]

Mit ér a napvilág, Ha szemünk a jelenbe néz, S ködön át csak a múltba lát? [Részletek]

A szent szellő mindenkit megérinthet: szép rezgések mindenki lelkében keletkeznek, de nem mindenki tudja vászonra, kőre, papirosra marandósítani. Csak a művész! A művész, az igazi... [Részletek]

Csak a szabad ember vitázhat, alkudozhat. A bebörtönzött ember nem köt alkut azzal, aki tömlöcbe vetette. [Részletek]