John Ronald Reuel Tolkien idézetek

Mennyi csatáról szóló éneket hallottam már, s ezekben mindig csak azt, hogy a vereség is lehet dicsőséges. A valóságban, úgy látszik, nagyon kínos, mondhatnám leverő. [Részletek]

Mily vékony az a hajszál, amin végítéletünk függ! [Részletek]

Nem mi döntjük el, hogy mikor éljünk. Mi csak abban dönthetünk, hogy mi a teendő, ha már itt vagyunk. [Részletek]

Nem minden vándorút céltalan. [Részletek]

Nem mondom, hogy ne sírjatok, mert nem minden könny keserű. [Részletek]

Nemegyszer, ha érték forog veszélyben, van, akinek le kell mondania róla, el kell veszítenie, hogy mások megtarthassák. [Részletek]

Örökre az a sorsom, hogy a te terhed legyek, barátom, a bajban. [Részletek]

S ahogy ott állt a sötétben, a sötétnél is sötétebb kétségbeeséssel és haraggal a szívében, egyszerre mintha fényt látott volna: fényt az agyában, kezdetben szinte... [Részletek]

Sokan vannak, akik élnek, pedig halált érdemelnének. És vannak, akik meghalnak, pedig életet érdemelnének. Nekik mit tudsz adni? Hát akkor ne siess úgy a halálos ítéletekkel. Hiszen még... [Részletek]

Van, amibe jobb belevágni, mint visszautasítani, még ha rossz véget ér is. [Részletek]

Van mi arany, bár nem fénylik, Van, ki vándor, s hazaér, Régi erő nem enyészik, Fagyot kibír mély gyökér. Lángját a tűz visszakapja, Árnyékból a fény kiszáll, Összeforr a törött... [Részletek]

Vannak, akik előre szeretnék tudni, mi kerül az asztalra; de akik a lakomát készítik, inkább titokban tartják: mert a csodálkozás hangosabbá teszi a dicsérő szavakat. [Részletek]

Veszélyes dolog kilépni az ajtón, Frodó. Csak rálépsz az Útra, és ha nem tartod féken a lábadat, már el is sodródtál, ki tudja, hová. [Részletek]