József Attila idézetek

Amióta megláttalak, Szebben süt a nap le rám. [Részletek]

Amit szivedbe rejtesz, szemednek tárd ki azt; amit szemeddel sejtesz, sziveddel várd ki azt. [Részletek]

Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk, de mi férfiak maradjunk és a nők a nők - szabadok, kedvesek s mind emberek, mert ez egyre kevesebb... [Részletek]

Az a kérdés, költő és közönség hogyan kergetőznek, hogyan keresik és hogyan találják meg egymást. [Részletek]

Az árnyékok kinyúlanak, a csillagok kigyúlanak, föllobognak a lángok s megbonthatatlan rend szerint, mint űrben égitest, kering a lelkemben hiányod. [Részletek]

Az éjjel hazafelé mentem, éreztem, bársony nesz inog, a szellőzködő, lágy melegben tapsikolnak a jázminok. [Részletek]

Az életet hiába hasonlítjuk cipőhöz vagy vegytisztító intézethez, mégiscsak másért örülünk neki. [Részletek]

Az ember végül homokos szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél. [Részletek]

Az én szivem sokat csatangolt, de most már okul és tanul. Aki halandó, csak halandót szerethet halhatatlanúl. [Részletek]

Az érc-oroszlán üstökét csóválva riadtan reng a halál-színpadon. A Halál lesi, tárt karokkal várja, hogy Úr legyen a sápadt arcokon. [Részletek]

Az Isten itt állt a hátam mögött s én megkerültem érte a világot. [Részletek]

Azt a szép, régi asszonyt szeretném látni ismét, akiben elzárkózott a tünde, lágy kedvesség, aki a mezők mellett, ha sétálgattunk hárman, vidáman s komolyan lépett a könnyü sárban,... [Részletek]

Bajom se lesz többé, lelkemmé lett mindahány, - élek mindörökké gazdátlan és ostobán. [Részletek]

Bennünk eleve ott a fáradás, Mely a szűz hónak testvére lehet - Ha nagyon fázik már a föld, lehull, Csak hull a hó s új tavaszig befed. [Részletek]