Kálmán Mária idézet

Hit, remény és szeretettel Mindig visszaél az ember. Hiába mond Miatyánkot Mögé mormolja az átkot. [Részletek]

Az ember csak akkor ismeri föl a határokat, amikor átlépi. [Részletek]

Ahol nincs alternatíva, ott az igazságból hiányzik valami. [Részletek]

Ha az élet az ész volna Úgy az ember nem remél Rögtön látja szelleme csak Tartózkodási engedély. [Részletek]

Az élet szépsége éppúgy belefér egy pillanatba, mint száz évbe! [Részletek]

Elvesztettem valamit nagyon, nagyon, És nem is kapom vissza, hogyha hagyom, De létezem, tehát fölháborodom! És ÉN soha föl nem adom! [Részletek]

Ne akard készen kapni a másik utat: teremtsd meg. [Részletek]

Ki dönti el, hogy ki éli túl? Ki dönti el, hogy ki pusztul el? Értelmetlen az egész. Tessék, itt állok védtelenül, és egyetlen árva golyót se kapok, egyetlen árva golyót se. Miért?... [Részletek]

Az embert csak akkor szerethetik, ha méltó a szeretetre, s mindaddig nem lehet az, amíg egyetlen célja, hogy szeressék. [Részletek]

Különös, hogy az emberek mennyire ragaszkodnak a foglalkozásukhoz, hogy örökké ugyanazt akarják csinálni! [Részletek]

A nevetés mély forrású, mélyebb az emberi szívnél, mely szabadító erőként fakad fel a legválságosabb pillanatokban, és el tud söpörni minden gátat - erkölcsöt, vallást, hazát -... [Részletek]

Talán csak álmodod mindazt, amit élsz, S a halál a felébredés. [Részletek]

Ahhoz, hogy az ember győzni tudjon, hozzátartozik, hogy tudjon veszíteni is. [Részletek]

Rájöttem, hogy a családunk egy festővászon, amelyre a legszebb reményeinket festjük - tökéletlenül és hanyagul, hiszen mind amatőrök vagyunk az életben. De ha nem összpontosítunk... [Részletek]