Kántor Péter idézet

Az ember keljfeljancsi: elesik - feláll, és megy tovább a szegény ürge. Megyek tovább, amíg meg nem tanulok élni, amíg fel nem lőnek a világűrbe. [Részletek]

Amióta beszélni tudnak az emberek, szavalnak mindenféle szépet, és amíg mondják, talán még maguk is elhiszik, aztán amikor arra kerül a sor, valami olyan disznóságot csinálnak, hogy az... [Részletek]

Volt, ami volt. Átszűrve, átszitálva ha beépül is a tegnap a mába, titkával illeszkedik dallamába, vagy díszítőelem csupán, csipkés falomb, árnyékot vetve egy eklektikus falon. S... [Részletek]

A normális ember tudja, hogy az őszinteség életveszélyes. Megtanulja óvni magát az érzéseitől, és közben egy kicsit el is felejti őket. [Részletek]

Mindnyájunknak hinnünk kell, hogy szerethetők vagyunk, és hogy szeretnek is minket. [Részletek]

A halál rettenetes, de nem annak, aki meghal, hanem annak, aki él. [Részletek]

Életem eddigi részében máris túl sok biztos tudással és azok tuti cáfolatával akadtam össze. Ezentúl inkább saját fejjel fontolgatok, saját lélekkel-szívvel érzek. [Részletek]

Amikor ősszel, ha haloványan csillog a napfény, egyszerű szavakkal hódolok néked és szeretlek, ahogyan csak a fűz szeretheti a bágyadt folyót. [Részletek]

A szépség önmaga, de az értelem a végtelenség képmása. [Részletek]

A természet ingyen nem adja kincsét. [Részletek]

Tudod, mikor valami rossz történik velem, szeretem azt gondolni, hogy az én hibám. Mert tudod, ha valaki más hibája lenne, akkor én semmit nem tehetnék ellene. [Részletek]