Karafiáth Orsolya idézet

Minden kezdet nehéz, ám legnehezebb az emberi kapcsolatokat felépíteni. [Részletek]

Adóügyekben nem ajánlott a bujkálás, mert mindenkinek elkapják előtt-utóbb a grabancát. [Részletek]

Gyűlölte a munkáját, úgy gyűlölte, mint semmi mást a világon. Reggelente ezzel a gyűlölettel ébredt, napközben a másodpercmutatót figyelve ez irányította, és esténként úgy aludt... [Részletek]

Az a sok kérdés... mi az élet értelme, miért vagyunk a világon... nos, szerintem nem kell felsőbb titkokat keresni. [Részletek]

A szerető azért van, hogy megédesítse a sivár hétköznapokat, nem azért, hogy még több kétség és fájdalom zúduljon az emberre. [Részletek]

Jól berendezkedtem a magányban, vagy ki tudja, lehet, hogy a magány költözött otthonosan belém. Mindenesetre ellaktunk így együtt. [Részletek]

Sok beszédnek ugyan sok az alja, de néha azért érdemes odafigyelni. [Részletek]

A bezártságban hamar kicsírázik a féltékenység és a rivalizálás, és gyorsan szárba szökken a gyűlölködés, mint palánta a melegházban. A veszekedést bármi táplálhatja. [Részletek]

A nő nem bólogató majomra, és nem is egy vérengző fenevadra vágyik, hanem arra, hogy vele s mellette sétáljon a tigris. [Részletek]

Sok ezer kezet legyőz egy bölcs tanács. [Részletek]

Nagy az én bűnöm: a lelkem. Bűnöm, hogy messze látok és merek. [Részletek]

Ütni pontosan kell. Nem szabad vagdalkozni értelmetlenül. Csodálkozni is fölösleges. Hogy visszaütnek, nem az a csoda. Az az egyetlen természetes. [Részletek]

Akit megértenek, ammár szépen beszél. Az a sok csűrt-csavart szólás semmit sem ér. [Részletek]

A szerencse nem jár örökbe, csak kölcsön. [Részletek]