Károlyfi Zsófia idézet

Túl életünk delén. Itt már tapasztalattal válhatsz gyermekké újra, megvalósítva belőle, amit a valódi gyermekkorod nem adott meg. Újra nagyon közelről vagy nagyon távolról nézheted... [Részletek]

A szeretet nem vak (...) Engem fűt a Végig. Néha meg elszállok vele az Égig. [Részletek]

Hajléktalan lelkem ül az utcán, kalapjából kínálja a szót. [Részletek]

Aki egy kicsit is közelebbről ismeri az őszinte művészeket, jól tudja, hogy állandó segítségre van szükségük, mert ők is azt teszik folyamatosan. Embertársaik lelkére küldözgetik a... [Részletek]

Elégedetlenség. A Földön éltem, s felhőkbe vágytam. Most a felhőn vagyok, de lelóg a lábam. [Részletek]

Minden lépésünk egy új lépés felé vezet, de az Út örök. [Részletek]

Világ hullámai, nem ragadtok most magatokkal. Sasmadarak szárnyaival nem szállok együtt. Világnak tüzeivel nem lángolok immár. E hiányok hiányával küzd szívem, Most érted... [Részletek]

Erkölcstelen dolog átvinni tekintélyünket arról a területről, ahol kiérdemeltük, arra a területre, ahol járatlanok és zöldfülűek vagyunk. [Részletek]

Teljesen mindegy, hány év telt el, időnként újra kíváncsi, titkokat megosztó gyerekké válik az ember. [Részletek]

Nem az emberek közti kapcsolatok hoznak bennünket egymáshoz közel, hanem a gondolkodásmód és az érzések azonossága. [Részletek]

Akinek nincs titka, érdektelen ember. [Részletek]

Amikor a szavak hallgatnak, amikor a mondható mondhatatlan, amikor ajkam zárt, feszes vonal, akkor figyelj rám... baj van. [Részletek]

Érzelmeinkben vannak titkok, amiket a józan ész semmiképpen nem fejthet meg. [Részletek]

A költők azok, akik a legavatottabban művelik az áttörést a megszokás közönyén. Ez a mesterségük. Ám túlságosan sok költő túlságosan sokáig nem vett tudomást az ihlet azon... [Részletek]