Károlyfi Zsófia idézetek

A művészet fő feladata, hogy olyan állapotba hozza a testet és a lelket, ahol nem betegszik meg. [Részletek]

A szeretet nem vak (...) Engem fűt a Végig. Néha meg elszállok vele az Égig. [Részletek]

Aki a szeretetet nem tudja kiélni, az bizony lelki beteg lesz előbb-utóbb, független attól, hogy ez az embertársai hibájából vagy önhibájából történik. A sérült, lelki beteg ember... [Részletek]

Aki egy kicsit is közelebbről ismeri az őszinte művészeket, jól tudja, hogy állandó segítségre van szükségük, mert ők is azt teszik folyamatosan. Embertársaik lelkére küldözgetik a... [Részletek]

Az Isteni szeretet az első, amit először érezhetünk életünkben. Az Ő szeretetét, vagy az iránta érzett szeretetet érezzük-e elsőként? Nehéz megfogalmazni, mert egészen kis... [Részletek]

Azóta, mióta megláttam hibáidat, jobban szeretlek, mert tudom, hogy megmutattad magad nekem. Hibáid megismerése engem boldoggá tesz, mert így remélhetem, hogy te is elfogadod az enyémeket.... [Részletek]

Csak a tárgyi igényeinkre készülünk fel, mert azt halljuk mindenünnen, hogy az mennyire fontos. Van, aki távozáskor is azokkal törődik, de gondolom, egy szerető kéz szorítása vagy... [Részletek]

Elégedetlenség. A Földön éltem, s felhőkbe vágytam. Most a felhőn vagyok, de lelóg a lábam. [Részletek]

Gondolataimba az őszi szellő Belesimogat, s Téged nézlek, Kedves, Fényben izzó behunyt szemhéjam alatt. [Részletek]

Hajléktalan lelkem ül az utcán, kalapjából kínálja a szót. [Részletek]

Hiába hullt le száz és száz levél, s szirom, Az újraharsanó rügy, s a gyűrt bimbó bontogatja vakon, az újraszületett, tudni mit sem akaró, ismétlődő ígéretünket. [Részletek]

Hogy összecsendüljön az elfogadás, Egy hely kellett csupán, s a kör közepén A titok nézett körül immár, nem én. [Részletek]

Minden lépésünk egy új lépés felé vezet, de az Út örök. [Részletek]

Mint felmarkolt homokszemek Ujjaidról én S hullasz már Te is kezemből Látványok vagyunk Te jégből én szerelemből Lábnyomot hagyunk. [Részletek]