Károlyfi Zsófia idézet

Hajléktalan lelkem ül az utcán, kalapjából kínálja a szót. [Részletek]

Mosolyog boldogan Mert ő ott bent lakik, már múlt Kicsi kezéből sorsa kihullt Mindentől védve van. [Részletek]

Gondolataimba az őszi szellő Belesimogat, s Téged nézlek, Kedves, Fényben izzó behunyt szemhéjam alatt. [Részletek]

Elégedetlenség. A Földön éltem, s felhőkbe vágytam. Most a felhőn vagyok, de lelóg a lábam. [Részletek]

Hogy összecsendüljön az elfogadás, Egy hely kellett csupán, s a kör közepén A titok nézett körül immár, nem én. [Részletek]

Csak a tárgyi igényeinkre készülünk fel, mert azt halljuk mindenünnen, hogy az mennyire fontos. Van, aki távozáskor is azokkal törődik, de gondolom, egy szerető kéz szorítása vagy... [Részletek]

A szeretet nem vak (...) Engem fűt a Végig. Néha meg elszállok vele az Égig. [Részletek]

Magasból nézve mosolyogni való minden szívfájdalom, bizony sokszor még a magunké is. [Részletek]

Ha szeretsz: annyi, aminél több nem kívánható! Átutazóban a földön többre ne vágyakozz! ... [Részletek]

Két értelmes ember viszonyában az a természetes, ha mindenről, amiről másképpen gondolkoznak, vitatkozva próbálnak közös véleményt kialakítani. [Részletek]

Az élet olyan tragikus, az egyik nap még itt van az ember, másnap meg szintén. [Részletek]

Mit ér a napvilág, Ha szemünk a jelenbe néz, S ködön át csak a múltba lát? [Részletek]

A szent szellő mindenkit megérinthet: szép rezgések mindenki lelkében keletkeznek, de nem mindenki tudja vászonra, kőre, papirosra marandósítani. Csak a művész! A művész, az igazi... [Részletek]

Csak a szabad ember vitázhat, alkudozhat. A bebörtönzött ember nem köt alkut azzal, aki tömlöcbe vetette. [Részletek]