Károlyfi Zsófia idézet

Mint felmarkolt homokszemek Ujjaidról én S hullasz már Te is kezemből Látványok vagyunk Te jégből én szerelemből Lábnyomot hagyunk. [Részletek]

Mosolyog boldogan Mert ő ott bent lakik, már múlt Kicsi kezéből sorsa kihullt Mindentől védve van. [Részletek]

Hajléktalan lelkem ül az utcán, kalapjából kínálja a szót. [Részletek]

Hogy összecsendüljön az elfogadás, Egy hely kellett csupán, s a kör közepén A titok nézett körül immár, nem én. [Részletek]

A szeretet nem vak (...) Engem fűt a Végig. Néha meg elszállok vele az Égig. [Részletek]

Túl életünk delén. Itt már tapasztalattal válhatsz gyermekké újra, megvalósítva belőle, amit a valódi gyermekkorod nem adott meg. Újra nagyon közelről vagy nagyon távolról nézheted... [Részletek]

Aki egy kicsit is közelebbről ismeri az őszinte művészeket, jól tudja, hogy állandó segítségre van szükségük, mert ők is azt teszik folyamatosan. Embertársaik lelkére küldözgetik a... [Részletek]

Ha nem szerethetlek félelem nélkül, akkor nem merhetlek szeretni. [Részletek]

Az emberek nem élhetnek másként, csak egymás oltalmában. [Részletek]

De nem akarta mohó kortyokkal kiüríteni az élvezet poharát, amikor lassan is szürcsölgethette. [Részletek]

Paradoxon, de aki keveset tud, általában nem akar többet tudni, aki viszont többet tud, még többet akar tudni. [Részletek]

Sok harc kezdete és vége az igazság. [Részletek]

Minden nagy hiba elkövetése során valahol félúton van egy pillanat, amikor még vissza lehet fordulni és talán még jóvá is tenni. [Részletek]

Ha megéred a 100 éves kort, nyert ügyed van. Nagyon kevesen halnak meg 100 éves koruk után. [Részletek]