Kemény István idézet

Amíg élek, úton leszek: használni akarom a szívemet. A fejemben szólal majd meg, ha csengetsz, édes hazám, szerettelek. [Részletek]

Nem vagyunk egyedül meggörbült tereinkben Nedves, puha szálak tekerednek ránk Nedves, puha szálak, élőlények lelkünk gömbjét becsavarogják. [Részletek]

Egy szép napon, mikor egy régi fénykép, egy fél pár kesztyű vagy más kacat miatt, nem is tudom, de a régi önmagammal szembesültem már megint, hogy milyen buta voltam, és szívtelen, és... [Részletek]

Mivel az utak felejtenek, időnként végig kell menni rajtuk. [Részletek]

De én az életet túlságosan szeretem ahhoz, hogy úgy lássam amilyen szegény a maga ócska, röhejes realitásában. [Részletek]

Kétszer kettő az négy. Ha sosem mondod el - elfelejtik. Ha túl sokszor mondod: nem hiszik el. [Részletek]

Nem csak ahhoz kell bátorság, hogy az ember kiálljon és beszéljen, hanem ahhoz is, hogy leüljön és meghallgassa a másikat. [Részletek]

Képzeljük el, hogy a "világ" állandóan mozgásban lévő tárgyak bonyolult elrendeződése, egyetlen hatalmas sakkjátszma, az istenek játsszák, s mi csak megfigyelhetjük a játék... [Részletek]

A rokonszenveknek meg az ellenszenveknek szaguk van a levegőben. [Részletek]

Nincs szebb dolog a világon, mint a holdfényben fürdő végtelen tenger és a némán ragyogó csillagokkal teleszórt mélységes égbolt. [Részletek]

Olyasmi foglalkozás az írás, mint a játék, a gyermek komolyan veszi, és bár semmi lényeges nem függ attól, amit nagy gonddal végez, afelől, hogy csak játék, még csakugyan elfárad bele. [Részletek]

A zene pszichológia. Ha nem jut be a szívbe, a lélekbe, az elmébe, az emberek nem fogják érezni. [Részletek]

Várom, hogy eljössz, Itt vagyok rég, Megfogom a szárnyad, Minek fék, Veled az úton, Ragyog a fény, Én fogom a szárnyad, Emelj még! [Részletek]