Kemény István idézet

Amíg élek, úton leszek: használni akarom a szívemet. A fejemben szólal majd meg, ha csengetsz, édes hazám, szerettelek. [Részletek]

Nem vagyunk egyedül meggörbült tereinkben Nedves, puha szálak tekerednek ránk Nedves, puha szálak, élőlények lelkünk gömbjét becsavarogják. [Részletek]

De én az életet túlságosan szeretem ahhoz, hogy úgy lássam amilyen szegény a maga ócska, röhejes realitásában. [Részletek]

A múlt, ha nem múltnak nevelték, kamaszkorától csak bosszút áll. [Részletek]

Egy szép napon, mikor egy régi fénykép, egy fél pár kesztyű vagy más kacat miatt, nem is tudom, de a régi önmagammal szembesültem már megint, hogy milyen buta voltam, és szívtelen, és... [Részletek]

Mivel az utak felejtenek, időnként végig kell menni rajtuk. [Részletek]

A pénz nem él, de mi emberek úgy teszünk, mintha élne. Mintha egy biológiai lény lenne, amely növekszik, fejlődési ütemet diktál, parancsol. És mi, az emberek, miközben ezt a... [Részletek]

Egyszerű matematika: az emberek vagy segítenek, vagy hátráltatnak. [Részletek]

Mindenki a maga módján álmodja meg az életét. [Részletek]

Lehullott a szememről a hályog, és tisztultabb szemszögből látom azt a pokolfajzatot, amelynek neve: Asszony! Ó, nők! Asszonyi állatok! (...) Csak azt csodálom, hogy még nem hoztak... [Részletek]

A műalkotás egy szép rezgésnek a megörökítése. Egy lelki mámor feledhetetlenné tevése. [Részletek]

A szerelem a létezés bora. [Részletek]

A feje tetejére állt minden. A rossz a jó helyére telepedett, mi pedig megvakultunk, és már azt sem látjuk, mi a különbség a kettő között. [Részletek]