Keszei István idézet

Mondhatjátok, hogy nem vagyok. Vagyok, csak létem láthatatlan: méllyé vájódtam, mint a völgy, behorpadtam, akár a katlan. [Részletek]

Ringó-hullámzó mozdulataid hullámvasútján lebegve szálltam tested gyönyörű csodái fölött. Véred világított az éjszakában. [Részletek]

Állott víz, poshadt tócsa már a vérük, ágyékuk-izmuk mélyen szendereg, a lelkük halkan mégis fodrozódik: rajta emlékek csónakja lebeg. [Részletek]

Mindent összegyűjtök belőled. Csak testedből lett puszta por. Izzó bensőmben éned minden része teljes lényeddé összeforr. [Részletek]

Isten sötét torkán cigányútra szaladt a sorsom. [Részletek]

Mert örvényben éltem, örvénybe dobjatok: morajló mélyére temessetek! [Részletek]

A lepke is, ha egyszer kábán belerepül a lángba, már nem tud visszarepülni. A költészet, versek lobogó "fényudvarából" is nehéz menekülni, a láng már megperzselte lepke-szárnyamat! [Részletek]

A szerelem hónapokká duzzasztja az órákat, és évekké a napokat; a legkisebb távollét is egy örökkévalóság. [Részletek]

Ezt a bolygót ne szennyezzétek, Ha itt, vagy bárhol is éltek, Ezt a Földet vigyázzátok, féltsétek. [Részletek]

A pápua törzs főnökét úgy hívták, hogy Puapó. Puapó már nagyon öreg volt, meghalt, ezért a törzs tagjai elhatározták, hogy választanak egy pót Pápua Puapót. Ez a pót Pápua... [Részletek]

Ó, hogy szerettem, istenem. És hányszor szólítottam Szelíd szavakkal, kedvesen! De nem szólt, nem szólt egyre sem, s dühömben tűzredobtam. [Részletek]

Akármit csak teszel, próbálj meg okot találni rá! [Részletek]

Csenddel üzenek néked, mert hidd el, igazán félek, hogy most kevés a szó, az se kimondva jó. [Részletek]

Tűrd, hogy ember nem vagy ott, csak osztályidegen! Tűrd, hogy ember nem vagy itt, csak szám egy képletben! [Részletek]