Keszei István idézet

Tested édes gyümölcshúsában lappang szíved, akár a konok almamag. Kihámozhatlak héjadból, ruhádból: magozhatatlan szíved magházban marad. [Részletek]

Állott víz, poshadt tócsa már a vérük, ágyékuk-izmuk mélyen szendereg, a lelkük halkan mégis fodrozódik: rajta emlékek csónakja lebeg. [Részletek]

Van egy tudatalatti, mély világomban gyökeret vert vágyam: egyetlen életemből egyetlen könyvet nemzeni. - Hiszen a könyvírás, a költészet is nemzés és szülés egyben. [Részletek]

A szőnyegben, mint hang a húrban, csak alszik lépteid üteme, lábad minden nyoma léptem nyomában zúg, mint a felébredt zene. [Részletek]

Úgy érzem, a gót művészet égbe ívelő merész vonalai fejezik ki legjobban a földre láncolt emberiség nosztalgiáját az örökkévaló dolgok után. [Részletek]

Van egy hazám, hová lábam nem mehet el, ahova ölelő karom nem érhet el, [Részletek]

Igaza van Kosztolányinak, mindig úgy kell írni, mintha akasztás előtt állnánk, és a kötélhurok már ott fenyegetne a fejünk fölött. A halál árnyékában végrendelkező, akinek csak... [Részletek]

A pénz nem él, de mi emberek úgy teszünk, mintha élne. Mintha egy biológiai lény lenne, amely növekszik, fejlődési ütemet diktál, parancsol. És mi, az emberek, miközben ezt a... [Részletek]

Az emberek ostobák. Vagy annyira önteltek, hogy azt képzelik, sosem kapják el őket. [Részletek]

Mindenki a maga módján álmodja meg az életét. [Részletek]

Lehullott a szememről a hályog, és tisztultabb szemszögből látom azt a pokolfajzatot, amelynek neve: Asszony! Ó, nők! Asszonyi állatok! (...) Csak azt csodálom, hogy még nem hoztak... [Részletek]

A műalkotás egy szép rezgésnek a megörökítése. Egy lelki mámor feledhetetlenné tevése. [Részletek]

A szerelem a létezés bora. [Részletek]

A feje tetejére állt minden. A rossz a jó helyére telepedett, mi pedig megvakultunk, és már azt sem látjuk, mi a különbség a kettő között. [Részletek]