Keszei István idézet

Életem gordiusi csomóját kicsomózza kibogozza a halál. [Részletek]

Nem nézhetek saját szemembe, csak véges végtagjaim láthatom, pedig közben a végtelen keresztülsuhan arcomon. [Részletek]

Képzeleted, mindaz, ami beléd van préselődve, felfalja a falánk idő, beleiszik velődbe, aztán eldob; a szél csak üresen kongó konzervdobozba: üresen kongó csontjaidba rúghat röhögve,... [Részletek]

Miközben gyakoroltam a bűnt, néha a jót is elkövettem. [Részletek]

Milyen lehetett legbelül, a méh várában egyedül? Szüléssel szétlőtt menedék! Szétrobbant meleg fedezék! [Részletek]

Az élet úgy szép, ha másokért van. [Részletek]

A tétlenség, az unalom csak szomorúságot és sötét gondolatokat szül a lélekben. [Részletek]

A közvélemény gyenge zsarnok a magunk véleményéhez hasonlítva. [Részletek]

Még a leglassúbb is, ha célját nem téveszti szem elől, szaporábban halad, mint az, aki céltalan bolyong. [Részletek]

Boldogan éltek, míg meg nem haltak? Nem. Voltak jó napjaik. Voltak győzelmeik és voltak kudarcaik. Volt, amikor szégyellték magukat, mert nem tettek meg minden tőlük telhetőt és volt,... [Részletek]

Ahhoz, hogy az ember sokra vigye az életben (...) elsősorban a saját elképzeléseit, a saját művészi törekvéseit kell szem előtt tartania, egyszersmind azonban kufárkodni is tudnia kell.... [Részletek]

Mindig marad valami, amit szerethetünk. Ha ezt nem tanuljuk meg, nem tanultunk soha semmit. [Részletek]

A sors mostoha, nem adhatjuk fel soha, minden, mi bennünk él, maga a csoda. [Részletek]

Jól ismert tény, hogy tetteink indítékait illetőleg mindnyájan hajlamosak vagyunk becsapni önmagunkat. Ösztönösen azt az indítékot választjuk ki, amelyik a legjobban hangzik! [Részletek]