Lucy Maud Montgomery idézetek

Milyen jó, ha az embert becsvágyak fűtik! Még szerencse, hogy nekem annyi van. És az egészben az a legjobb, hogy soha nem fogyok ki belőlük! Amint elérem az egyik célt, már ott ragyog... [Részletek]

Milyen különösek az utak. (...) Persze nem az, ami nyílegyenes, hanem az, amelyik ide-oda kanyarog, mert sosem tudhatjuk, milyen szépség vagy váratlan meglepetés vár bennünket egy-egy... [Részletek]

Mind követünk el hibát, így legjobb, ha szépen megfeledkezel róla. Ha megbánjuk, amit tettünk, és tanulunk belőle, és nem követjük el ismét, és nem rágódunk rajta, akkor semmi baj. [Részletek]

Mindegy, milyen szegény az ember, amíg van valakije, akit szerethet. [Részletek]

Minden, aminek értelme van, kínlódással jár. [Részletek]

Minden reggel újrakezdés, minden reggel új világ. [Részletek]

Mindenkiben van valami jó, csak meg kell találni. Egy tanárnak kötelessége a jót megkeresni és kibontakoztatni. [Részletek]

Mindig azokhoz kötődünk a legerősebben, akiknek szükségük van ránk. [Részletek]

Mivel mindennek meg kell adnunk az árát, amit kapunk vagy elveszünk ezen a világon, és habár ambíciókat kergetni valóban megéri, súlyosan fizetnünk kell, hogy elnyerhessük őket. [Részletek]

Mondd csak, Anne, hol lakik az álom? Az ember minden este elalszik, és persze azt is tudom, hogy az álom az a hely, ahol azokat csinálom, amikről álmodok, de én azt szeretném tudni, hogy... [Részletek]

Most még fenékig üríthetem a boldogság poharát, egyúttal azt is tudom, hogy nincs öröm üröm nélkül, s egy nap én is megízlelem majd a keserűséget. Csak azt remélem, bátran és... [Részletek]

Mrs. Lynde mondta, hogy "boldogok, akik semmit sem remélnek, mert nem csalatkoznak", de én azt hiszem, hogy rosszabb semmit sem várni, mint csalódni. [Részletek]

Nagymama szerint a koromhoz képest kicsi vagyok, és csakis azért, mert nem eszem elég zabkását. Én igazán igyekszem, de nagymama úgy megrakja a tányérom... ő aztán nem sajnálja tőlem... [Részletek]

Néha már-már azt hiszem, nem érdemes senkivel sem összebarátkozni. Egy idő múlva úgyis elveszítünk mindenkit, és az a fájdalom ezerszer rosszabb, mint az előtte sajgó űr. [Részletek]