Mihai Eminescu idézet

Nem jön senki! - egymagamban küldöm sóhajom az égnek. Erdei tó acélkékjén sárga vízirózsák égnek. [Részletek]

Mi a szerelem? Egy hosszú alkalom a szenvedésre, melynek ezer könnycsepp sem elég, és mindig újabbakat kér. [Részletek]

Ha ember távozik a földről, Helyére nyomban más hatol, S az esti nap, mikor lenyugszik, Egyúttal fölkél valahol. [Részletek]

Látod: a fecske útra kél, hull a sápadt diólevél, deres a szőlő, őszre jár - ó, jössz-e már, ó, jössz-e már? [Részletek]

S elhagytál! És elszállt véled Szerelmem is, mint az álom, Kék virágom, kék virágom! Mégis szomorú az élet! [Részletek]

Sokszor kísért egy halk zene - Egy régi-régi dallam -, Mintha fülembe csengene Édesdeden és halkan; "Világ, világ, te hős világ!" [Részletek]

A zseni nem ismeri ugyan a halált, mert neve megmenekül a feledés éjétől, másrészt azonban képtelen itt a Földön valakit boldoggá tenni, s arra sem képes, hogy önmaga boldog legyen.... [Részletek]

Néha csupán udvariasságból úgy teszünk, mintha elismernénk, hogy a másik fél megbánást gyakorolt, de valójában nem tudunk megbocsátani neki... Ragaszkodunk azokhoz a sérülésekhez,... [Részletek]

Nem kell mindenkiről ítéletet alkotni, lehetséges értékelni másokat a különlegességük és az egyediségük miatt is. [Részletek]

A merőben eltérő jövőkép jó válóok! [Részletek]

Az olvasással tudást halmozunk fel az agyunkban, de sajátunkká az csak a gondolkodás révén válik. [Részletek]

Mindenki a saját baklövéseit hívja tapasztalatnak. [Részletek]

Hatalmas kagylógyűjteményem van, amit csak úgy elszórva tartok a világ tengerpartjain. Talán már láttad. [Részletek]

A halottak nagyon jó helyen lehetnek. Legalábbis évezredek óta még egyetlenegy se kéredzkedett vissza. [Részletek]