Mihail Jurjevics Lermontov idézet

Hűtlenségedről mit se tudva a lelkemet adtam neked, s te ismerted már, mi a titka... Csak én, én nem ismertelek. [Részletek]

Azóta, hogy az örök Ég Megáldott látnok-szemmel engem, a bűn, a gonoszság művét olvasom az emberszemekben. [Részletek]

Ha szíved ellepi, mint hófúvás, a bánat S a szenvedély korbácsa vagdal, E dühödt szeretőt a közönyös világnak Zajába ki ne vidd magaddal. Meg ne alázd magad! Átveheti-e bárki... [Részletek]

Áldhatnám sorsomat! De most mért áldanám? Most arcomat a könnyek sói mossák. Milyen szánalmas is, aki ily hányatott, Akit az ifjúság ráncokkal megrakott, Ami kedvest adott, azt... [Részletek]

Most a szív nyugodni vágyik, szenvedélye ellobog, mert belátja, hogy a másik szív érette nem dobog. [Részletek]

Mindig bátrabban megyek előre, amikor nem tudom, hogy mi vár reám. [Részletek]

Tiéd, amit jövőm kigondol, az üdvösségem is, fogadd; de ne kérdezz soha a multról; lelkem kínja enyém marad! [Részletek]

Először legyen meg a szükséges, aztán mindjárt az elégséges. [Részletek]

Az élet nem volt feltétlenül jobb úgy, hogy több ezer mérföld távolság volt közöttük, de feltétlenül könnyebb volt. [Részletek]

Ismertem egy öreg matrózt. Ő mesélte, hogy egyszer belezuhant a tengerbe. Kimentették, de öt teljes percig nem lélegzett. Akkor úgy érezte, hazatért. [Részletek]

Ígérhetném, hogy szeretni és tisztelni foglak, hogy veled leszek betegségben és egészségben, mondhatnám, míg a halál el nem választ, de nem fogom. Ilyeneket csak az optimista párok... [Részletek]

A hazugság olyan, mint egy páncélvért. Segít megvédeni a sérülésektől. (...) Ha mindenkivel őszinte vagy, kihasználnak, becsapnak. De úgyis csak a saját hibáinkból tanulunk, nem? [Részletek]

Az ő halálát nem a teste szenvedte el, hanem a lelke. Látszólag viszonylag jó egészségi állapotban volt továbbra is, belül azonban meghalt. [Részletek]

A szeretet a másik ember javát keresi, míg a megfékezhetetlen harag a másik romlására tör. [Részletek]