Mihail Jurjevics Lermontov idézetek

A szerelem olyan, mint a tűz: ha nem vigyázol rá, és nem táplálod, kialszik. [Részletek]

Áldhatnám sorsomat! De most mért áldanám? Most arcomat a könnyek sói mossák. Milyen szánalmas is, aki ily hányatott, Akit az ifjúság ráncokkal megrakott, Ami kedvest adott, azt... [Részletek]

Azóta, hogy az örök Ég Megáldott látnok-szemmel engem, a bűn, a gonoszság művét olvasom az emberszemekben. [Részletek]

Ha az emberek valamivel többet gondolkoznának, meggyőződnének róla, hogy az élet nem éri meg, hogy annyit nyugtalankodjunk miatta... [Részletek]

Ha szíved ellepi, mint hófúvás, a bánat S a szenvedély korbácsa vagdal, E dühödt szeretőt a közönyös világnak Zajába ki ne vidd magaddal. Meg ne alázd magad! Átveheti-e bárki... [Részletek]

Hagyj, ne fürkéssz, hiába fáradsz: Van éj, legyenek titkai! Multamban semmit sem találhatsz, Ami szerelmed növeli. Szeretsz - nos, legyen elég ennyi! S ha szeretsz, ne kérdezd soha, Ne... [Részletek]

Hűtlenségedről mit se tudva a lelkemet adtam neked, s te ismerted már, mi a titka... Csak én, én nem ismertelek. [Részletek]

Mindig bátrabban megyek előre, amikor nem tudom, hogy mi vár reám. [Részletek]

Most a szív nyugodni vágyik, szenvedélye ellobog, mert belátja, hogy a másik szív érette nem dobog. [Részletek]

Nézd a parton azt a két sziklát, mely hajdanta egy volt, s állta a vihar dühét; látod, a két tört vonal hogy összeillik? Van, amit a természet egynek alkot és a sors kettészakít. [Részletek]

S a kétely sziklája nehéz Szívemről legörög: Hiszek, és majdnem sírok, és... És úgy megkönnyebbülök! [Részletek]

Tiéd, amit jövőm kigondol, az üdvösségem is, fogadd; de ne kérdezz soha a multról; lelkem kínja enyém marad! [Részletek]

Vágy, vágy... de mit ér, ha a szív csak eped, csak eped, s elfutnak az évek, a leggyönyörűbbek! Szeretni - de kit? Kis időre szeretni mit ér? Örökre pedig lehetetlen... [Részletek]