Móra Ferenc idézetek

Abban mutatkozik meg műveltségünk, ahogyan a műveletlenekkel bánunk. [Részletek]

Ahány levél lengedez szél ringatta ágon, ahány harmatcsepp ragyog fűszálon, virágon Édesanyám, fejedre annyi áldás szálljon. [Részletek]

Akar özvegyem lenni? - kéri meg egy öregúr egy fiatal lány kezét. [Részletek]

Akiknek kihullott az írói tejfoguk, azoknak már csak az áll jól, ha szerénynek tettetik magukat. [Részletek]

Amilyen a stílus, olyan az ember. Ugyan! Olyan kevés volna a jó ember! [Részletek]

Amint botorság volna azt állítani, hogy a fekete szemű emberek (...) mind rosszak, a kék szeműek mind jók, úgy nem lehet különbséget tenni az emberek közt a hitük színe szerint se. Jó... [Részletek]

Anyuka beteg... Kis szivem, ma este Teneked még imádkoznod se kell, Hanem ha virágszemed lecsukódik, Repülj inkább a jó Istenhez el. S aranyhajad ha végigsimogatva Szelid mosollyal az ölébe... [Részletek]

Arra gondolunk legtöbbször, akit legjobban szeretnénk elfelejteni. [Részletek]

Az az író, aki a pikantériát cél gyanánt műveli, úgy tesz a tollával, mintha a katona trágyát forgatna a kardjával. [Részletek]

Az ember akkor öreg, ha mosolyog azon, amin valaha nevetett. [Részletek]

Az ember nem azt szereti, akit akar, hanem akit tud. [Részletek]

Az ember ott szedi a tudományt, ahol találja, - ennél fogva nem mindig a tudósok könyvéből szedi. [Részletek]

Az ember sohase léphet ki önmagából, ezért nincs tárgyilagos művészet és tárgyilagos kritika. Be vagyunk zárva személyünkbe, mint életfogytig való börtönbe, s ez egyike legnagyobb... [Részletek]

Az emberek nem olyanok, amilyenek lehetnének, hanem olyanok, amilyenek lehetnek. [Részletek]