Móra Ferenc idézetek

Köszönöm, hogy te vagy. Az órát köszönöm, Amelyben fényül nyert e Világtalan világ, Köszönöm, hogy kezed Kinyújtottad felém, S árnyául elfogadtál sugárzó életednek... [Részletek]

Legszomorúbbak azoknak a dolgoknak a romjai, amik elmúltak anélkül, hogy lettek volna. [Részletek]

Legtöbbször olyankor van az embernek kötelessége, amikor egy másikat akar elmulasztani. [Részletek]

Megtanultam, hogy a kincset a szívében hordozza az ember. [Részletek]

Mi lenne a férfiakból, ha az asszony meg nem könyörülne rajtuk egy-egy hazugsággal. [Részletek]

Minden irodalmi irány jogosult, ha művészi nívón áll - kivéve az unalmast. [Részletek]

Minden kisgyerek okos, a legtöbb ember ostoba. Ezt teszi a nevelés. [Részletek]

Mindenkinek ád a sors fiatal korában olyan kalandot, amire még öregen is szívdobogva gondol vissza. [Részletek]

Nem az a fájdalmas, ha az embernek forrásvízen kell élnie, hanem az, ha ugyanakkor az ő szeme láttára nála hitványabbak nektárt vedelnek. [Részletek]

Nem minden asszony harap a tiltott fa gyümölcsébe, de mind kíváncsi az ízére. [Részletek]

Nem vagyok nagy regiszterű orgona, kolompszó vagyok a magyar mezők felett, de fáradt emberek ezt is szeretik hallani néha. Nem vagyok csillag csak rőzsetűz, de az, amíg ég, meleget tud adni... [Részletek]

Nemcsak a szerelem teszi álnokká az embert, hanem a regényírás is. Bizonyos, hogy egyik se tartozik az erkölcsjavító foglalkozások közé. [Részletek]

Okos emberek közé belép egy szép asszony, s kész a bolondok háza. [Részletek]

S az a legfájóbb könnyem, amelyik Csak fojtogat, de nem birom kisírni, S az a legszebb dalom, amely csupán Szivembe zsong, de nem birom megírni. [Részletek]