Nichita Stanescu idézet

Hogy halni meg, hogy halni halál halálával, - tudjuk, persze, tudjuk-formán. [Részletek]

Eljött az ősz, takard be szívem valamivel, egy fa árnyékával, vagy inkább a tieddel. [Részletek]

Mondd: ha elkapnálak valamikor és megcsókolnám a talpadat, ugye sántítanál kissé utána, félve, hogy eltaposod csókomat?... [Részletek]

Ami csúnya, az is életszerű, Mert a szép magában túl egyszerű. [Részletek]

Minden élőlény törekszik a mértani haladvány szerinti szaporodásra, és életének vagy az adott évnek egyik szakaszában, nemzedékenként vagy nagyobb időközönként, mindegyiküknek meg... [Részletek]

Hihetetlen, hogy az ember őrizkedhet a bajtól az életének nagyjából minden egyes percében, leszámítva, mondjuk, öt másodpercet, és az az öt másodperc a lehető legnagyobb bajba... [Részletek]

A problémák az élet jelei. Azon emberi lényeket, akiknek nincsenek problémáik, onnan lehet felismerni, hogy koporsóban fekszenek a föld alatt. Tehát ne akard, hogy kevesebb problémád... [Részletek]

Vers és szimbólum ősidők óta összetartozik, mint kalóz meg rum. [Részletek]

Rájöttem, hogy önmagamnak értékes vagyok. Nem azért, mert mások is ezt gondolják, és nem is azért, mert az emberek kiállnak mellettem. Ezt én magam értem el, nagyon sok erőfeszítés... [Részletek]

A faragatlan fa, épp úgy mint a faragatlan ember, hűen tükrözi az anyag eredeti természetét. [Részletek]