Oláh András idézet

Egyszer már hozzáadtalak a veszteségeimhez mégis emlékeim közt bolyongsz szüntelen vétkezésben. [Részletek]

Elloptad tőlem az arcodat csak gipsz vagy és márvány csak menny és kőpokol mégis téged kereslek szakadatlanul. [Részletek]

Lehunyt pilláid mögé rajzoltam kusza álmokat s hogy megnyugtassalak szívem dobbanásával magammá visszhangoztalak. [Részletek]

Mint széllel az esőcsepp úgy harcolsz velem múltunk söpröd össze amíg megérkezem [Részletek]

Vágyaink pusztulóban szívre szív alig dobban fogoly vagyok hiányodban. [Részletek]

Rontás... megsarcolt álom... - benned semmivé lettem - egy vágy adósaként te itt maradsz mégis közted és köztem. [Részletek]

Hittem hogy veled tenyerembe zárom a világot de a mámor lassan cinikus szavakká savanyodott s tekintetedben fölvillant a kivégzőosztag gyilkos sortüze. [Részletek]

Számomra úgy tűnik, hogy az árulók legalább hoztak egy döntést. De a gyávák? Ők csak ott ültek a körmüket rágva, de nem tesznek semmit, mert félnek bármit is cselekedni. Ez sokkal... [Részletek]

Minden élőlény törekszik a mértani haladvány szerinti szaporodásra, és életének vagy az adott évnek egyik szakaszában, nemzedékenként vagy nagyobb időközönként, mindegyiküknek meg... [Részletek]

Hihetetlen, hogy az ember őrizkedhet a bajtól az életének nagyjából minden egyes percében, leszámítva, mondjuk, öt másodpercet, és az az öt másodperc a lehető legnagyobb bajba... [Részletek]

A problémák az élet jelei. Azon emberi lényeket, akiknek nincsenek problémáik, onnan lehet felismerni, hogy koporsóban fekszenek a föld alatt. Tehát ne akard, hogy kevesebb problémád... [Részletek]

Vers és szimbólum ősidők óta összetartozik, mint kalóz meg rum. [Részletek]

Rájöttem, hogy önmagamnak értékes vagyok. Nem azért, mert mások is ezt gondolják, és nem is azért, mert az emberek kiállnak mellettem. Ezt én magam értem el, nagyon sok erőfeszítés... [Részletek]

A faragatlan fa, épp úgy mint a faragatlan ember, hűen tükrözi az anyag eredeti természetét. [Részletek]