Oláh András idézet

Rontás... megsarcolt álom... - benned semmivé lettem - egy vágy adósaként te itt maradsz mégis közted és köztem. [Részletek]

Elloptad tőlem az arcodat csak gipsz vagy és márvány csak menny és kőpokol mégis téged kereslek szakadatlanul. [Részletek]

Egyszer már hozzáadtalak a veszteségeimhez mégis emlékeim közt bolyongsz szüntelen vétkezésben. [Részletek]

Kegyelmet kért egy megtépázott szerelem - hát futni hagytam. [Részletek]

Lehunyt pilláid mögé rajzoltam kusza álmokat s hogy megnyugtassalak szívem dobbanásával magammá visszhangoztalak. [Részletek]

Hittem hogy veled tenyerembe zárom a világot de a mámor lassan cinikus szavakká savanyodott s tekintetedben fölvillant a kivégzőosztag gyilkos sortüze. [Részletek]

Vágyaink pusztulóban szívre szív alig dobban fogoly vagyok hiányodban. [Részletek]

Néha csupán udvariasságból úgy teszünk, mintha elismernénk, hogy a másik fél megbánást gyakorolt, de valójában nem tudunk megbocsátani neki... Ragaszkodunk azokhoz a sérülésekhez,... [Részletek]

Nem kell mindenkiről ítéletet alkotni, lehetséges értékelni másokat a különlegességük és az egyediségük miatt is. [Részletek]

A merőben eltérő jövőkép jó válóok! [Részletek]

Az olvasással tudást halmozunk fel az agyunkban, de sajátunkká az csak a gondolkodás révén válik. [Részletek]

Mindenki a saját baklövéseit hívja tapasztalatnak. [Részletek]

Hatalmas kagylógyűjteményem van, amit csak úgy elszórva tartok a világ tengerpartjain. Talán már láttad. [Részletek]

A halottak nagyon jó helyen lehetnek. Legalábbis évezredek óta még egyetlenegy se kéredzkedett vissza. [Részletek]